Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

Pier Francesco Cittadini két új tájrajza

századi németalföldi mester munkájának tartották. Mind az alakok, mind a táj megrajzolása és elemei Cittadinire vallanak, amint azt többek között a windsori Royal Library táj rajz-sorozatának analóg vonásai is alátámasztják.

39 Rokonság fedezhető fel a moszkvai Puskin Múzeum Táj halásszal és parasztokkal című lapjával is, különösen a falombok megrajzolásában (30. kép).

40 A budapesti lap azonban Cittadini egyik legmodernebb alkotásának tűnik, már szinte a 18. század megoldásait vetíti előre. Az ideális klasszikus tájaknál szokásos oldalsó repusszoár-motívumok - előtéri kiemelkedő domb, facsonk, a kompozíciót keretező nagy fák - amelyekkel például Guercinónál találkozunk,

41 és amelyek Cittadini egyes windsori rajzain is megjelennek, itt nem szerepelnek. Egységes a tágas tér ábrázolása, a természet spontán kivágatának tűnik a kompozíció. Szerkezetének szilárdságát az út diagonális fordulatai, és a jobb oldali földpad és bal oldali domboldal ennek megfelelő ékalakjai adják meg. A cikk-cakkban hátravezető úton távolodó parányi hátalakok hangsúlyt adnak a perspektivikus térábrázolásnak. A balra emelkedő domboldalon változatos fajtájú fák sorakoznak - mintha a művész törekedett volna rá, hogy többféle fatípust is felvonultasson kompozícióján. Egy áttetsző lombozatú fa mögött házcsoport körvonalai rajzolódnak az égre, megtörve a domboldal diagonálisan ereszkedő vonalát. A körülötte lévő bokroknak a légperspektíva érzékeltetésére halványan vázolt tömege különösen hozzájárni a geometrikus szerkezet szigorúságának feloldásához, lágy átmenet biztosításához a jobb oldali háttér horizontális fasora felé. Ez a légies, ciprusokkal tarkított bokorcsoport lett a kompozíció legpoétikusabb pontja, ide helyezte a művész az égen repülő madarak csoportját is. A részletek megrajzolásának gondossága mit sem vesz el a tollvonalak lendületéből. Az idillikus táj előterében paraszt vezet egy fáradtnak tetsző, terhet cipelő öszvért, kutya szalad előttük; alakjuk bár előtéri, nem kap különösebb hangsúlyt. Csupán sztaffázsalakok, amelyek valószerűbbé teszik a szem elé táruló tájat. Rajzuk finom párhuzamosai Stefano della Bella modorátjuttatják eszünkbe. Hajlékony és lendületes, kissé szabálytalan vonalak érzékeltetik a bokrok és fák leveleinek széljárta mozgását, hajladozását, ami életet visz a vegetáció ábrázolásába. Az organikus természet élénk megjelenítése harmonikusan egészíti ki a geometrikus kompozíciós formát. Feltételezhető, hogy Cittadini ezt és ehhez hasonló tájrajzkompozícióit önálló alkotásoknak szánta, mint ahogy Guercino és számos 18. századi bolognai tájrajzoló is, köztük Francesco Bosio, Ludovico Mattioli, Francesco Maria Monti,

42 akikre Cittadini tájrajzai hatással lehettek, s akik a tájrajzaikat sokszor metszetekben is közzétették. CZÉRE ANDREA 39 Különösen a következő rajzok állnak hozzá közel: Táj pihenő kecskékkel, ltsz.: 5732; Táj utazókkal, ltsz.; 5734; Táj Tóbiással és az angyallal, ltsz.: 5737; Táj a menekülő Szt. Családdal, ltsz.: 5738; Kurz, i.m. 171, 173, 176, 177. sz., 30. k. 40 Ltsz.: 7198, toll, barna tinta, ecset, fekete kréta előrajzon, beige papíron, 245 x 396 mm; Maiskaja, i.m. 48. sz. 41 Ltsz.: 2320, toll, ecset, barna tinta, 186 x 288 mm; Czére, A., Disegni di artisti bolognesi nel Museo délie Belle Arti di Budapest, Bologna 1989, 45. sz.; Bolognai művészek rajzai a Szépművészeti Múzeumban, Bologna 1990, 45. sz. 42 Tájrajzaikról és metszeteikről lásd: Czére, A., Francesco Bosio, Ludovico Mattioli, and Antonio Maria Monti: Eighteenth-Century Bolognese Landscape Drawings, Master Drawings 29 (1991) 385-409; Bosióról még: Thiem, C, A Forgotten Bolognese Landscape Artist, Francesco Bosio, Master Drawings 25 (1987) 272-276,26-39. k.