Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Pier Francesco Cittadini két új tájrajza
Paulus Bril képeit is megvásárolta, és 1619-ben megalapozta az Ambrosiana képtárát. Az ifjúkori ismeretei elevenedhettek fel és gazdagodhattak új hatásokkal, amikor Rómában megismerkedett az ott dolgozó olasz, francia és németalföldi táj- és zsánerfestők műveivel. A Rómában rendelkezésére álló gazdag és változatos potenciális példatárból jelenleg ismert rajzai alapján elsősorban Pier Francesco Mola, Salvator Rosa és Caspar Dughet müveit találta követendőnek, és a tőlük tanultakat ötvözte a Guercinó-i tájjal, amely Bolognában nagy hatással lehetett rá. Erre rakódik a Callot, Stefano della Bella és a bambocciantik által ihletett, tájképi környezetbe helyezett zsáneralakok tanulsága. Cittadininek mindezen forrásokból sikerült egy olyan egyéni tájábrázolás típust kialakítania, amellyel sikerrel vehette fel a versenyt kortársaival, mert megtalálta a pásztorainak azt a sajátságos egyensúlyát a történeti és a tájábrázolás, a klasszikus idealizmus mitikus és a realizmus epikus, életközeli hangneme között, amelyre fokozott igény alakult ki Bolognában is. Motívumkincsük és stílusuk alapján Cittadini tájrajzai talán Guercinóhoz állnak a legközelebb, akinek lendületes, dekoratív, a fényhatásokat is érzékeltetni képes rajzmodorban készült fantáziatájai, capricciói két évszázadon át példaként szolgáltak. Azonban, mint arra alább is utalunk, Cittadini tájai valószerűbbek, egzaktabbak, szerkezetileg szilárdabbak, bár egyúttal kevésbé poétikusak is. Cittadininek közel húsz tájrajzát őrzi a windsori Royal Library, 16 és elszórtan is több tájrajzát publikálták különböző európai és amerikai rajzgyűjtemény ékből, köztük a stuttgarti Fachsenfeld-gyűjteményből, 17 a moszkvai Puskin Múzeumból, 18 a bécsi Albertinából, 19 a madridi Pradóból, 20 a philadelphiai Pennsylvania Academy of Fine Arts, a brunswicki (Maine) Bowdoin College Museum of Art gyűjteményéből. 21 A sort két újonnan meghatározott budapesti lappal egészíthetjük ki, amelyek eddig ismeretlen művész munkáiként voltak számontartva. Az egyik Gaspar Dughet utáni másolatként (recto) a francia kortárs művészet iránti érdeklődésének újabb dokumentuma és az antik művészet tanulmányozásának eddig ismeretlen bizonyítéka (verso). A másik lap jelentőségét a 18. századi bolognai tájrajzokat előrevetítő modem komponálásmód és a dekoratív rajzmodor szépsége adja meg. A korábban Szent János Krisztusra mutat témamegjelöléssel és „Lorenzo Sacchetti modora, 18. század" mestermeghatározásai besorolt budapesti rajzot (25. kép) 22 stíluskritikai alapon, Cittadini tájrajzainak analógiájára soroljuk a művész ceuvre-jébe. Az alakok és a lombkorona formai és stílusjegyei ugyanis több rajzához hasonlóak. Példaként említhetjük a stuttgarti Staatsgalerie-ben őrzött Fachsenfeld-gyüjtemény Táj 16 Kurz, i.m. 163-184. sz.: huszonkét tájat sorol fel, de akad közöltük néhány, ami idegennek látszik Cittadini stílusától. 17 Thiem, C, Disegni di Artisti Bolognesi dal Seicento all'Ottocento della Collezione Schloss Fachsenfeld e della Graphische Sammlung Staatsgalerie Stuttgart, Bologna 1983, 44-45. sz. 18 Maiskaja, M., I grandi disegni italiani del Museo di Mosca, Milano 1986, 48. sz. l9 Chiarini. M., 1 disegni italiani dipaesaggio (1600-1750), Treviso 1972, 53. sz. 20 Mena Marqués, M.B., Dibujos italianos del siglo XVII. Museo del Prado, Catálogo de dibujos VI, Madrid 1983, 85-86. k. 21 Cazort, M.-Johnston, C, Bolognese Drawings in North American Collections 1500-1800, Ottawa 1982, 65-66. sz. 22 Ltsz.: K.58.434, toll, barna tinta, színes tintával lavírozva. Verso: vörös kréta elörajzon toll, barna tinta, 235 x 389 mm. Vízjel: liliom kettős körben. A Gauermanmhagyatékból (Lugt 1003) és a Delhaesgyüjteményből (Lugt 761) származik.
