Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
vele kapcsolatba hozhatnánk. A feltételesen neki tulajdonított néhány életkép Szlovéniában, a két nagy Konyhajelenet magántulajdonban, az Öt érzék ábrázolása a celjei múzeumban, vagy a Parasztcsalád a ljubljanai Nemzeti Galériában aligha ugyanattól a kéztől származik, eltérő felfogásmódban, gyengébb kivitelezéssel készültek, s későbbi eredetűek. 27 A 18. századi laibachi leltárakban idézett historikus ábrázolások Almanachtól, pl. a Krisztus és a házasságtörő nő, Zsuzsanna, Narcisszus, Aeneas és Anchises stb. vagy a portrék, állat és vadászképek nem mutathatók ki. Feltételezhetően létezik még néhány Almanach mű, ismeretlenül vagy félreismerve, esetleg a saját tényleges neve alatt, amelyről azonban nincs tudomásunk. Mindenesetre képzett, a festészet számos területén gyakorlott mester volt, aki jól ismerte korának stílustörekvéseit, kompozíciós megoldásait, típusait, az 1650-1670-es évek tematikai elgondolásait, s a korabeli németalföldi és itáliai mintaképekhez igazodott. Amíg azonban származását, tanulmányait, helyi hovatartozását, működési területét nem tudjuk dokumentálni, személyét és munkásságát illetően találgatásokra vagyunk utalva. így volt és van ez a kor számos más festőjével kapcsolatban is. Az egykor problematikus Bernhard Keil azaz Keilhau vagy Giacomo Cipper, Todeschini vonatkozásában részben sikerült a legfontosabb körülményeket tisztázni. Michael Bechtel, Almanach, a csendélet és állatfestő Johannes Hermans, Aurora, a trompe l'œil-ok mestere, Andreas Dominicus Remp, vagy a csendéletfestő J.G. Beutler, E.K. (R) Lauter esetében még hiányoznak az adatok. Csak a közép-európai területről mintegy 120 olyan festőt tudunk névszerint említeni, akik világi tárgyú ábrázolások maradtak fenn s még sokkal nagyobb azoknak a száma, akiktől az 1600-1720-as években az életkép, portré, állatkép, csendélet stb. műfajában tevékenykedtek, a dokumentumokban szereplő festőneveket azonban gyakran nem tudjuk fennmaradt alkotáshoz kapcsolni. 28 A múzeumok és gyűjtemények anyagának teljeskörü feldolgozása, a vonatkozó dokumentumok közzététele bizonyára még számos meglepetéssel szolgálhat s közelebb vihet a 17. századi festészet viszonylag ismeretlen területének teljesebb bemutatásához. GARAS KLÁRA 27 Zeri-Rozman, i.m. (20. j.); Celje, Pokrajinski Muzej, 135-137, 35 40. sz. Az öt érzék ábrázolást korábban Johann Andreas Straiissnak (1721-1783) tulajdonították, s már csak a német feliratok miatt is ez a meghatározás látszik helytállónak. A két Konyhai jelenet (magántulajdon, Zeri-Rozman, i.m. 134, 3334. sz.) mint az a viseletből és a figurákból is feltételezhető, ugyancsak a 18. századból származik, s leginkább a tiroli festő, Franz Josef Textor rokon müveivel hozható kapcsolatba (Innsbruck, Ferdinandeum). A durvább előadásmód, a vaskosabb formák, arányok a ljubljanai Parasztcsalád képen (ZeriRozman, i.m. 162, 92. sz.) inkább más mesterkörre utalnak, bár ebben az esetben feltehetően valóban 17. századi munkával állunk szemben. 28 Említést érdemel azonban, hogy ezeken a területeken a különböző festői műfajok nem okvetlenül egymástól elkülönítve léteznek, s az egyházi festők, történeti festők, sőt freskófestők is foglalkoznak esetenként életképek, portrék, csendélet, tájkép stb. festésével - mint pl. Johann Rudolf Byss, Tobias Pock, Sámuel Hofmann stb., akik számos műfajban tevékenykednek - hogy csak néhány kiemelt példát említsünk.
