Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
alapvetően a németalföldi festészetre vezethető vissza, a nürnbergi Rösel stílusa határozottan különbözik a mintaképektől, például Otto Marseus van Schrieck vagy Abraham Mignon müveitől: szerényebb elrendezés, takarékosabb részletábrázolás, laposabb, kevésbé színgazdag kivitelezés jellemzik alkotásait. Életére, tevékenységére vonatkozóan keveset tudunk. 1626. augusztus 8-án született Nürnbergben - mások szerint Bécsben -, Nürnbergben tanult bizonyos Paul Komnál, s Nürnbergben lett mester 1655ben. Jelzett művei 1665-1698 között készültek, a szignaturák tanúsága szerint többnyire Nürnbergben. 1666 körül Albrecht Sigismund freysingi hercegérsek számára dolgozott, a főpap hagyatékában kilenc alkotását idézik. 1673-ban Karl Eusebius Liechtenstein herceg Bécsben festői munkáiért 600 Fl-al jutalmazta. 1700. november 6-án hunyt el Nürnbergben. Az eddigiekben ismertté vált Rösel müvek a mester egykor nagyraértékelt tevékenységének úgy tűnik, csupán töredékét alkotják. A származásra, életműre vonatkozóan hiányosak az adataink a legtöbb 17. századi német vagy közép-európai festővel kapcsolatban, különösen a világi műfajok területén. Az átfogó és következetes életrajzírások hiánya, az egykorú - és közzétett - feljegyzések gyér volta, az élénk müvészvándorlás s a művek keletkezését és fennmaradását meghatározó szövevényes történeti körülmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyetemes művészettörténet ezekről a régiókról alig ad számot. Az összefoglaló nemzetközi feldolgozásokban a 17. századi festészet Németországban vagy a Habsburgbirodalom országaiban, csak gyéren és hiányosan szerepel. A gyakrabban idézett, esetenként monográfiákban is feldolgozott néhány 17. századi német festő mellett azonban létezett e korban egy sor olyan mester, akiről a saját közelebbi tevékenységi területén túl kevés tudomást szereztek, s jóllehet köztük jó néhány jelentős festő is volt, a regionális viszonylatokon túl alig vesznek róluk tudomást. 17 A feljegyzésekből és a korabeli inventárokból ítélve igen nagy számban szerepeltek a helyi festők művei, arcképek, zsánerábrázolások, tájképek, vadászjelenetek, csendéletek a kastélyokban, palotákban, polgárházakban, többnyire azonban ismeretlenek maradtak vagy éppen félreismerték őket. Amennyiben a műfajok egy-egy alkotásán szerzőnév vagy monogram szerepel, úgy a mester személye legalább nagy vonalakban körvonalazható, ha azonban hiányzik a szignatúra a képet rendszerint tévesen azonosítják. Ha a mű eredete bizonytalan, úgy általában aszerint jelölik németalföldi, esetleg francia vagy olasz alkotásként, hogy éppen hol bukkan fel, nem ritkán hamis névvel szerepeltetik. E problémakör nyitott kérdéseinek néhány példáját szeretném itt közelebbről is feltárni. 1928-ban szerepelt Budapesten két jelzett veduta-kép a nápolyi kikötő ábrázolásával (19. kép). A sajnos elkallódott, jelenleg csak reprodukcióról ismert festmények egyikén „Posilippo Napoli Michel Bechtel 1665" felirat volt olvasható, a másikon MB monogram. 18 Michael Bechtel festőtől ezidáig mindössze két kép volt ismert: a trompe 17 Jelentős újabb feldolgozások ezen a területen: Seifertová, H., Nemecké malirstvi 17. stoleti, Praha 1989; Galavics, G.(szerk.), Barokk művészet Közép-Európában. Utak és talákozások, Budapest 1994, Galavics G., Garas K., Preiss P, Seifertová, H., tanulmányai, valamint részletes bibliográfia. Ld. még Zsánermetamorfózisok, i.m. Buzási E., Németh L, Mojzer M., Pfaffenbichler, M., tanulmányai és biblográfia. 18 Az Ernst Múzeum aukciói, XXXIX., Budapest 1928, 26-27. sz. "A nápolyi kikötő" valamint "Ünnepély a nápolyi kikötőben" címen, olaj, vászon, 102 x 129 cm. Nápolyban az ilyenfajta perspektivikus városlátképek különösen kedveltek voltak. Ld. pl. Didier Barratól (1647, Nápoly, Museo di San Martino).
