Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - NAGY, ÁRPÁD MIKLÓS: Az elvégzett munkálatok és főbb eredményeik

meny egyértelmű és előre ismert volt. A sikeres próba után öt további vizsgálat követ­kezett. A restaurálást Varga József és Stefanidis Aristoteles kőfaragók végezték. A gipsz kiegészitéseket és a szükséges szilikonformákat Peringer István és Stefanidis Stefanos készítették el (az ő munkájukat dicsérik a restaurálással egyidőben az Antik Gyűjte­mény néhány fontos szobráról elkészített gipszmásolatok is). Az anyagvizsgálatokat Tóth Mária és munkatársai végezték (MTA Geokémiai Kutatólaboratórium). A rönt­genfelvételeket Szilágyi Sándor (Szépművészeti Múzeum) készítette. A munkák anya­gi fedezetét a Szépművészeti Múzeum Pártoló Alapítványa és a Nemzeti Kulturális Alap nyújtotta támogatások biztosították. A legkockázatosabb beavatkozást, a kétol­dalas dombormű (oscillum) restaurálását szakmai zsűri kísérte figyelemmel. 4 Az el­végzett munkák részletes dokumentációját az Antik Gyűjtemény irattára őrzi. A kivett vascsapokat és az eltávolított kiegészítések, ragasztások anyagmintáit nyilvántartásba vettük. Alapelvnek tekintettük, hogy csak kőfaragói módszerekkel dolgozunk, hogy kémi­ai beavatkozásokat nem végzünk, és hogy az eredeti részeket oldható módon rögzítjük egymáshoz. Azokról a szobrokról, amelyeknek márvány darabjait gipsz kiegészítések kötötték össze, szilikonból legalább részleges negatív formát készítettünk, hogy a szét­szedés előtti állapot dokumentálva legyen, s szükség esetén a szobrot változatlanul állíthassuk helyre. A program során ötven műtárgyból több mint 100 vascsapot, vas rögzítőpántot tá­volítottunk el. A két legnehezebb beavatkozás munkamenetének ismertetése alább ol­vasható. A program következő szakaszaként Varga József anyagmintát vett az antik szobrá­szati gyűjtemény valamennyi darabjáról. E mintákat eljuttattuk a genfi Természettudo­mányi Múzeum laboratóriumába, ahol Danielle Decrouez és munkatársai megkísérlik majd a márványok pontos lelőhelyének meghatározását. A munkálatok a következő főbb régészeti eredményeket hozták, amelyek részletes leírásait a Hekler-katalógus készülő új kiadása fogja tartalmazni. - Az izotóp-geokémiai vizsgálat megállapította, hogy az ún. „ budapesti táncosnő" (ltsz. 4759, Hekler 76) törzse és feje különböző fajtájú márványból készült. A szobor szétszedése során az is kiderült, hogy a fej és a nyak törésfelülete nincs simára eldol­gozva, a törések szélét nem csiszolták meg (anathy rosis). A fej és a törzs első összeil­lesztésekor tehát a közöttük hiányzó nyaki részt (az ókori szobrászati gyakorlatban ismeretlen módon) gipsszel, nem pedig érdes felülettel pontosan össze nem dolgozha­tó márványból pótolták. Mindez igazolja a régi gyanút: 5 a fej és a törzs összekapcsolá­sa másodlagos lehet. Ez a felismerés új kiindulópontot kínál a szobrászati kéziköny­4 Tagjai: Mojzer Miklós főigazgató, Szentkirályi Miklós főrestaurátor, Hatalay Géza, Hervai Judit restaurátorok (Szépművészeti Múzeum), Osgyáni Vilmos és Rákos Péter restaurátorok (Országos Műem­lékvédelmi Hivatal). 5 Ez a lehetőség már korábban is fölmerült; így került sor az 1953-ben elvégzett mikroszkópos anyag­vizsgálatra. Ezzel azonban nem lehetett érdemi különbségeket kimutatni a két márvány között (ld. alább).

Next

/
Thumbnails
Contents