Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - NAGY, ÁRPÁD MIKLÓS: Az elvégzett munkálatok és főbb eredményeik

vekben gyakran szereplő, de ikonográfiailag és müvészettörténetileg egyaránt újratárgyalást igénylő szobor

6 kutatásához. A kiállítás kedvéért indokoltnak látszott a híres szobrot a régi módon bemutatni; a fej beállítása a Hekler-katalógusban lévő változatot követi. - Az ún. Isis Pelagia-szobor (ltsz. 3934, Hekler 51 ; 9. kép) lapockáinál egy-egy márvány kiegészítést tártunk fel. A fenyőgyantával, illetve gipsszel beragasztott és két-két vascsappal rögzített kiegészítések alatt egy-egy nagyméretű, szabálytalan hasáb alakú, vésett ókori csaplyuk tárult fel ( 10. kép).

7 Ez arra utal, hogy a darabot még az ókorban (a bal vállon a köpenyt, a jobbon a khitónt lefaragva) egy-egy további attribútummal, a legvalószínűbben számnyal egészítették ki. A szobrot tehát valószínűleg Niké/Victoria figurává alakították át; a feltételezett szárnyak statikai okokból (a csaplyukak méretei alapján), nyilván bronzból készülhettek.

8 - Az elemzés azt is kimutatta, hogy a szobor elülső darabja (a nőalak bal lábszárával), amelyet vaspántok és ólomcsapok kapcsoltak a szoborhoz, ugyanolyan fajta márványból készült, mint a lapockákat fedő, bizonyosan újkori pótlások. A bal lábfej tehát - amint Hekler Antal is vélte

9 - modem kiegészítés. Ez az eredmény alighanem újból előtérbe állítja majd a szobor értelmezésének kérdését. Ismeretes, hogy a mű a hetvenes években heves vita középpontjába került. Az egyik nézet szerint

10 a nőalak eredetileg duzzadó vitorlát tarthatott két, előrenyújtott kezében (egy domborműves ábrázolásokról jól ismert szkhémának megfelelően); így a szobor Isist ábrázolná, mégpedig mint a vitorla fölfedezőjét, a hajósok védőistenét szokásos nevén Isis Phariát vagy Pelagiát." Az istennőnek ezt az ábrázolásmódját egy trombitát tartó, szárnyas Niké-típus

12 átalakításával alkották meg - alighanem ebbe 6 Lippold, G., Die griechische Plastik (Handbuch der Archäologie III 1), München 1950,348, 121. t., 2. k. („Tanzende". 240- 200 k. ); Alscher, L., Griechische Plastik IV, Berlin 1957, 23-26, 3a-e t. („schreitendes oder tanzendes - Mädchen". 3. sz. eleje); Havelock, Ch. M., Hellenistic Art, London 1970, 134-135. 118-119. k. („young... woman... taking a few coquettish steps on the village street", 300-250 körül) Az alappublikáció: Krahmer, G., AÉrt 41 (1927) 1-30; 251-269; ld. még Kyrieleis, H.. Kathaper Hermès kai Horns (Antike Plastik XII), Berlin 1973, 136, 17. j. további irodalommal. A fejről legutóbb: Flemberg, J., Venus Armata, Stockholm 1991, 65-66, 361. j. 7 A baloldali kiegészítés 21x14 cm, a jobboldali 12x16 cm. A két csaplyuk méretei rendre 2,4 x 2,8 x 5 cm és 3,3 x 4,2 x 5,8 cm. 8 A Hierapytnából származó, Velencében őrzött (Museo Archeologico 264 A) márványszobor, az ún. Mocenigo-Niké-Athéna hátán is hasonló, szögletes csaplyukak utalnak a bronz szárnyak meglétére. L. Beschi. L., RenclLinc 40 (1986) 131-144; Frei, J., Studio varia, Roma 1994, 65. 9 Hekler, i. m. 63, 51. sz. 10 Szilágyi, J. Gy. nyomán (SzMKözl 32-33, 1969, 153-159), aki megcáfolta azt a korábbi nézetet, hogy a szobor menekülő Niobidát ábrázolna; Castiglione, L., SzMKözl 34-35 (1970) 178-189; Pucci, G., AnnPisa 6 (1976) 1177-1191. " Ph. Bruneau - BCH 98 (1974) 351 - joggal hangsúlyozza, semmi bizonyítéka nincs annak, hogy ezek a kultusznevek valóban az istennő vitorlás ikonográfiái típusához kapcsolódtak volna. Érdemesnek látszik ugyanakkor emlékeztetni arra az egyelőre visszhang nélkül maradt fölvetésre, hogy e kapcsolódást egy nyelvi összefüggés is sugallhatta: f) í>dpoc: Pharos (az istennő tengeri kultuszának egyik központja) xó cpàpoç: vitorla (uo. ). 12 Grote, U., LIMC VI (1992) 881-2; 902-3; s. v. Nike.