Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

Wessetzky Vilmos emlékezete

IN MEMÓRIÁM WESSETZKY VILMOS (1909-1997) Február 2-án ünnepelte 88. születésnapját. Az őt köszöntő kollégáinak és tanítványainak még terveiről beszélt: az óegyiptomi könyvtárról szóló egyetemi előadásainak folytatásáról és a gamhudi koporsók történetét feldolgozó kutatásainak legújabb eredményeit összefoglaló tanulmányáról, melyet e kötetben kívánt közzétenni. A várt kézirat helyett azonban halálának lesújtó híre érkezett hozzánk. Betegsége az utóbbi időben egyre szívósabb ellenfelévé vált, de mindannyian reméltük, hogy legendás életereje ezen az akadályon is átsegíti majd. Hiszen az akadályok soha nem hiányoztak Wessetzky Vilmos életéből! 1928-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Mahler Ede, a magyar egyiptológia megalapítója volt a tanára. 1934-ben, az egyiptomi szívskarabeuszokról írta doktori disszertációját. 1934-35-ben önkéntes gyakornokként a Szépművészeti Múzeumban Dobrovits Aladárral együtt a megalakuló országos Egyiptomi Gyűjtemény rendezésében vett részt. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Múzeum csak egyiküket tudja foglalkoztatni és Wessetzky Vilmos, számos diplomás sorstársához hasonlóan, máshol sem talált végzettségének megfelelő állást. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban vállalt munkát, ahol hamarosan a Keleti Gyűjteményhez került. 1940-ben kutatói pályája kedvező fordulatot vett: a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként az osztrák fővárosban folytathatott kutatásokat és 1943-ig a bécsi egyetem egyiptológiai tanszékének munkatársa volt, ahová 1947-ben ismét visszatérhetett. 1949-től megbízott előadóként megkezdte oktatómunkáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen és haláláig egyiptológusok generációját tanította. 1953-ban visszatért a Szépművészeti Múzeumba, egyiptológusi pályájának első állomáshelyére. 1957től az önálló osztállyá alakult Egyiptomi gyűjtemény vezetője lett. 1975-ben vonult nyugállományba, de az osztály munkájában továbbra is aktívan részt vett. A magyar egyiptológusok doyen-jeként a tudomány valamennyi hazai művelőjének mestere volt. Tanítványainak sorsát, munkáját állandóan figyelemmel kísérte. Segítségére mindenki, mindig számíthatott. Tanácsait, szakvéleményét kollégái nagyra értékelték. És joggal! Wessetzky Vilmos kutatásai az egyiptológia szinte minden területét felölelték. Filológusként hosszú évtizedeket szentelt a démotikus nyelvemlékek tanulmányozásának. Nevéhez fűződik, többek között, a Démotikus krónika, az ún. Szetna regény („Varázskönyv") és a perzsa hódítás korának papi társadalmát bemutató Peteesze családtörténete („Az írnok panasza") magyar nyelvű fordítása és publikálása. Bécsi egyetemi évei alatt a neves koptológus W. Till tanítványa, majd hazatérte után, a koptológia első magyarországi művelője. Több tanulmányának és egyetemi előadásainak témájá-