Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A Szépművészeti Múzeum 1995-ben

Rembrandt, Rubens, Van Dyck és Németalföld művészete a 17. században. Museo della Permanente, Milano, 1995. április 8 - május 28. Katalógus: Rembrandt, Rubens, Van Dyck e il Seicento dei Paesi Bassi, a cura di Ildi­kó Ember e Marco Chiarini, Milano 1995. Ember Ildikó és Marco Chiarini tanulmá­nyával, Ember Ildikó és Gosztola Annamária katalógusleírásaival. A kiállítást az 1993-as Seicento kiállítás (SzMKözl 80-81, 1994, 219) folytatása­ként a Leonardo Arte kiadó, a Provincia di Milano és a Regioné Lombardia szervezte, a múzeum részéről pedig Ember Ildikó készítette elő. A kiállítást Németországban Rembrandt, Rubens, Van Dyck ... Italiensehnsucht nordischer Barockmaler. Meister­werke aus dem Museum der Bildenden Künste Budapest címen mutatták be két helyen: Sinclair-Haus, Bad Homburg v.d. Höhe, 1995. június 10 -július 23. és Von der Heydt­Museum Wuppertal, július 30 - szeptember 24. (német nyelvű katalógussal). A válogatás a legnagyobb nevek, úgy, mint Frans Hals, Rembrandt, Jan Steen, Jacob van Ruisdael, Van der Heist, id. Jan Brueghel, Rubens, Jordaens, Van Dyck, ifj. David Teniers, Liss és Schönfeld szerepeltetése mellett arra törekedett, hogy olyan müveket mutasson be, amelyek valamilyen módon kötődnek Itáliához. Az északi caravaggizmus néhány példája mellett elsősorban a hosszabb-rövidebb ideig olasz vá­rosokban dolgozó történti, portré-, táj- és csendéletfestők képeit sorakoztatta fel Johann Königtől Kupezkyn át S. von Adlerig, Jan Fyttől Karel van Vogelaerig és M. Withoosig. Az italianizáló tájfestők több generációjának jeles képviselőitől - amilyen pl. Swanewelt, Jan Both, J.H. Roos, J.B. Weenix vagy W. Heusch - mind az ideális táj, mind a „bambo­cciata" típusba sorolható képek szerepeltek. A gyűjtemény jól ismert főművei mellett újonnan restaurált vagy újonnan meghatározott, köztük eddig még nem publikált alko­tásokat is bemutatott a kiállítás. Budapest 1869-1914. Magyar modernség és európai festészet Dijon, Musée des Beaux-Arts 1995. július 2 - október 8. Szervezőbizottság: Emmanuel Starcky és Beke László Szervezők: Cifka Brigitta, Geskó Judit, Szűcs György, Hélène Meyer A szervezőbizottság szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet az ország határain túl szinte teljesen ismeretlen magyar művészetnek egyik dicső korszakára, abban pe­dig a „modern életérzés" hordozójának tekinthető - egyben „előfutárnak" is nevezhető vonulatra. A címben meghatározott időszakot és szellemiséget mintegy kétszáz mű­tárgy illusztrálta. Felvázolta a magyar művészet kapcsolatát a német - elsősorban a müncheni - iskolával, és bemutatta a francia ízlés kihatását e kettőre. Az 1869-es mün­cheni nemzetközi kiállítás - a német-francia festészet emlékezetes találkozása - lett volna az a központi tengely, amely köré az összegyűjtött anyag logikusan fölépül. A művészettörténet tényei szerint azonban a Glaspalastban rendezett hatalmas képzőmű­vészeti bemutató csak az egyik - s nem is a legfontosabb - epizódja volt annak a sokféle kiállításból, utazásból, tanulmányúiból, barátságból összefűződő rendkívül gazdag és bonyolult eseménysornak, amely mind azt bizonyítja, hogy a magyar művé­szet természetszerűleg akkor is, mint ahogy korábban is, szorosan Európához tarto­zott.

Next

/
Thumbnails
Contents