Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A Szépművészeti Múzeum 1995-ben

A dijoni múzeum kiállítása két jól elkülönülő részre vált szét: az elsőben félszáz magyar művész munkáját: befejezett festményeit, vázlatait, tanulmányait, rajzait, szobrait, iparművészeti tárgyait, fotóit sorakoztatta föl vegyesen, a legnagyobb változatosságban. Az anyagválogatásában részt vett nem hazai szakértők friss tekintetének köszönhetően erről a gazdag és változatos fél évszázadról szokatlan és mutatós kép bontakozott ki, ahogy a sajtóvisszhangból és az informális visszajelzésekből ítélhetünk. A második - valamivel kisebb - rész német és francia műveket mutatott be, szerepük a magyar szellemi életben legjobb esetben is csak áttételesnek nevezhető: akár azért, mert az említett 1869-es kiállításon a magyar festők talán látva ezeket, hatásuk alá kerülhettek, akár pedig azért, mert valamelyik magyarországi magán- vagy közgyűjtemény nevezetes darabjaként gyűjtemény történeti tanulságot, és a nyugat-európai művészet kisugárzásának egyedi eseteit bizonyíthatták. A műtárgyak legnagyobb részét a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kölcsönözte, de sok nevezetes francia, német és magyar gyűjtemény is részt vett kölcsönzött tárgyakkal a kiállításon. A pompás katalógus - Budapest 1869-1914. Modernité hongroise et peinture européenne. Dijon 1995, - Emmanuel Starcky és Beke László tanulmányaival jól áttekinthető általános képet nyújt erről a korszakról. Átfogó történeti bevezető után (Szűcs György), érinti az 1869-es müncheni nemzetközi kiállítás fontosságát (Marketa Theinhardt), kitér a Münchenben élt magyar művészekre (Kovács Ágnes), a PárizsBudapesti művészi kapcsolatokra (Szabó Júlia), a realizmus, a szabadtéri festés és a naturalizmus kérdéseire (Szinyei Merse Anna), a modemizmus születésére (Passuth 'Krisztina), és az egykori mesés műgyűjtés izgalmas témájára (Mravik László). Ezenkívül a katalógus írásában közreműködtek a gyűjtemények muzeológusai, és noha új kutatási eredményeket nem mutattak föl, igen értékes adatokat tettek hozzáférhetővé a magyar kultúra iránt érdeklődő, de magyarul nem olvasó nagyközönség számára. RESTAURÁLÁSOK Az Egyiptomi Osztályon Vozil Irén egy Ptolemaiosz-kori koporsó és egy későkori gyermekkoporsó alját, valamint Ozirisz gabona-múmia ezüst-maszkját restaurálta. Az Antik Osztályon Varga József és Stefanidis Arisztotelis befejezte a veszélyeztetett márványszobrok hároméves program keretében történő restaurálását. A Régi Képtár részére 1995-ben befejezett teljes restaurálások a következők: Spanyol festő, 17. század: Krisztus megkeresztelése (Fáy András), Thomas Wyck: Olasz kikötő (Csík Ilona és Velekei Mária), Római festő, 17. század: Szent Család, Francesco Zuccarelli: Két tájkép, Michelangelo Unterberger: Két allegória (Kovács Zsuzsa), Antonio Palomino(?): Szent János Patmoszon (Nemcsics Imre), Richard Brakenburgh: Két életkép, Hendrick Govaerts: Műterem, Toledói festő, 17. század: Férfiképmás (Réti Tünde), Velencei festő, 16. század: Keresztvivő Krisztus, Spanyol (?) festő, 1600 körül: Krisztus és a szamáriai asszony (Tarbay Anna), Bolognai festő, 17. század: Rebekka és Eliézer a kútnál, Paris Bordone műhelye: Női félalak, Comelis de Man: Sakkozók, Jan de Lagoor: Erdős táj, Pietro Nogari: A tánc múzsája, Giovanni Domenico Tiepolo: Mária feje, Pieter Baltens: Falusi búcsú (Velekei Mária). A Régi Szoborgyűjteményben befejező-