Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A Szépművészeti Múzeum 1995-ben

A rendezők a Hágai Iskola vezető egyéniségének, Jozef Israelsnek a Szépművésze­ti Múzeumba került egyik fontos festményével, a Katwijki árvalányokkal indították a hágai gyűjtemény 5 Israels képéből álló sorozatát. Van Gogh korai müvei is e jeles mester hatásáról árulkodnak. A múlt századi párizsi tárlatokon sikeresen szereplő Mesdag képeit Tholen és Gabriel borongós tájképeinek a társaságában helyezték el. A Maris fivérek munkái, főleg Matthijs párizsi festményei különös élményt szereztek a látogatóknak. Sajnálatos, hogy az eredeti tervekben szereplő, a 19. századi holland festészetnek a korszak hazai művészeire gyakorolt hatását tükröző kiállításrész nem valósulhatott meg. Külföldön rendezett kiállítások Velence kincsei. Festmények a Szépművészeti Múzeumból A kiállítás a Minneapolis Institute of Arts szervezésében 1995. február 28 - 1996. május 10. között a következő helyeken került bemutatásra: High Museum of Art, At­lanta; Seattle Art Museum, Seattle; The Minneapolis Institute of Art, Minneapolis; The Detroit Institute of Arts, Detroit. Katalógus: Treasures of Venice. Paintings from the Museum of Fine Arts Budapest, edited by George Keyes, Barkóczi István, Jane Satkowski. Garas Klára, George Keyes és Philip Sohm tanulmányaival; Barkóczi István, Dobos Zsuzsa és Tátrai Vilmos katalógusleírásaival. A kiállítás legkorábbi festménye Gentile Bellini Comoro Katalinja volt. A Cinque­cento első évtizedeinek Bellini-követői közül Catena és Basaiti egy-egy képpel voltje­len. Giorgione Broccardo-jához hasonló szellemben készült további képmások társultak Palma Vecchiótól, Sebastiano del Piombótól, Romaninótól és Liciniótól. Tiziano művé­szetét Trevisani dózse portréja, művészetének közvetlen hatását Polidoro da Lanciano Krisztus és a házasságtörő asszony című műve képviselte. Veronesétől portrét, allegóriát és vallásos tárgyú képet egyaránt láthatott az amerikai közönség. Tintoretto két kiállított műve közül az egyik korai, a másik az utolsó alkotóperiódusából származott. Jacopo Bassano manierista remekműve, a Krisztus összeroskad a kereszt alatt és a neki tulajdo­nított Bíboros képmása együtt szerepelt a tárlaton egy későbbi, bukolikus témájú festmé­nyével. A tengeri köztársaság 17. századi festészetében döntő szerepet játszó három nem velencei származású mester, Fetti, Liss és Strozzi újító tehetségéről szintén elsőrangú alkotások révén alkothatott fogalmat a látogató. A klasszicizáló Carpioni, Lazzarini, Pietro és Marco Liberi mellett a Seicento tenebroso irányzatát egyedül Langetti képiselte. A rokokó első velencei mesterétől, Sebastiano Riccitől nem kevesebb, mint öt festmény utazott az Egyesült Államokba. A Settecento megannyi stílus változata Díziani, Fontebasso, Pellegrini, Pittoni és Grassi müvein volt tanulmányozható, és nem hiányzott a korszak legnagyobb festőgé­niusza, G. B. Tiepolo sem. Kuriózum értékével is magára vonta a figyelmet a Guardi­testvérek által mindkét oldalán festett körmeneti zászló. A velencei veduta-festészet jelentőségét Canaletto, Maricschi és Belotto egy-egy városlátképe tanúsította.

Next

/
Thumbnails
Contents