Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A Szépművészeti Múzeum 1995-ben
mű megvalósításának szenteli életét: fekete alapra fehér számokat fest növekvő sorrendben, úgy, hogy minden újabb vásznon 1%-kal több fehéret kever a feketéhez. Ezáltal az alap és a számsor kontrasztja egyre csökken, míg végül elméletileg Opalka fehér alapra fog festeni. A mü szerves része az a hangfelvétel, melyen Opalka festés közben a számokat hangosan ki is mondja. A festő fizikai állapota, koncentráltsága éppúgy leolvasható képeiről, mint fáradtsága. Ezt örökítik meg azok a fekete-fehér portrék, melyeket egy-egy vászon elkészülte után önmagáról exponál. Bemutatott vásznai a végső cél - fehér alapon fehér számok - felé vezető út állomásai. A feketétől haladva jutunk el a színskálán a teljes hiánytól a minden létéig. E gondolat fogalmazódik meg a nagyméretű, messziről egyre halványodó szürke árnyalatait mutató tablók és a mellettük szóló monoton hangfelvétel együttes hatásában. A P raun-gyűjtemény Április 8 - augusztus 21, Grafikai kiállítóterem. Rendezte: Katrin Achilles-Syndram és Bodnár Szilvia. Ismertetése: SzMKözl 83 (1995) 155-156. Két portré - Marcus Aurelius Április 25 - május 28, Antik kiállítóterem. Rendezte: Jerger Krisztina és Szilágyi János György. Magyar és angol nyelvű leporellóval. A Szépművészeti Múzeum és a genfi Assotiation Hellas et Roma együttműködésével valósult meg ez a rendhagyó kiállítás, mely két remekmű dialógusával kívánta felhívni a látogatók figyelmét a római művészet jelentőségére, és a császárkor „ hivatalos" és provinciális művészetének egymással szembesítve értelmezhető alapvonásaira. Mindkettő Marcus Aureliust ábrázolta: a dunaszekcsői katonai táborban 1974-ben talált és máig is alig ismert, talán Itáliából importált bronzfej, és 1939-ben a svájci Avenches-ben, a kelta helvétek területén alapított római városban előkerült háromnegyed életnagyságú arany mellszobor. A készülő antik kiállítás tenneiben felállított két remekmüvet hangsúlytalan elhelyezésben kísérte a múzeum néhány márvány filozófus portréja. A kiállítás közbenső állomása volt a két portré őrzési helyén, Pécsett, majd Genfben rendezett bemutatónak, és egyik fontos lépése a genfi Association és a magyar múzeumok közötti együttműködésnek, amely a pécsi bronzszobor restaurálásával kezdődött, és - immár államközi szinten - a kapcsolatok további, a magyar tárgyrestaurálás szempontjából jelentős eredményekkel bíztató folytatását is ígéri. Bemard Schultze. Nagy formátum Május 27 - szeptember 24, Márvány- és Barokk csarnok. Rendezte: Evelyn Weiss, Stephan Dietrich és Tóth Ferenc. Katalógus: Bemard Schultze: Das grosse Format. Hrsg. Evelyn Weiss mit Beiträgen von Evelyn Weiss, Rainer Budde, Stephan Dietrich, Bernard Schultze. München 1994.
