Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde
jeivel és gipsz-alapra készült festményeivel, mint Tatlin vagy Rodcsenko alkotásaival. Mindkét mesternél ovális keret kapcsolja össze az egyes elemeket, ezen a kereten belül az egyes elemek eltérő faktúrájából fakad a kompozíció belső feszültsége. Maxy müvei Jancón kívül nem kapcsolódnak más konstruktivistákhoz, vagy legalábbis nem közvetlenül. Analógiák azonban mégis adódnak, így Maxy Vertikális- és Térbeli konstrukciója, valamint a lengyel Wladyslaw Strzeminski Munkaeszközök és ipari produktumok című, 1919-1920-as asszamblázsa 47 között: mindegyiknél érvényesül az ovális keret, s a kereten belül elrendezett tárgyi elemek - illetőleg Maxynál geometrikus formák - struktúrája. Maxy 1923-as képe anyagutánzásában szinte asszamblázsnak tűnik, míg Strzeminskié a maga tökéletes kiegyensúlyozottságával, szinte festménynek. Nyilvánvaló, hogy a két művész gondolatilag, szemléletben meglehetősen közel állt egymáshoz: az anyagszerüség igénye a művészi mondanivaló egyik alapvető követelményévé vált számukra. A román mester természetesen láthatott, sőt nyilvánvalóan látott is - elsősorban orosz - műveket Berlinben, többek közt az 1922 októberében rendezett nagyszabású „Első orosz művészeti kiállítás" keretében, a Galerie van Diemenben, 48 ahol Tatlin, Gabo, El Liszickij, Udalcova és mások müveivel is találkozhatott. Nyilvánvalóan megihlette az a radikálisan új szemlélet, amely alapvetően eltért minden korábbi irányzattól, Segal prizmatikus festészetét is beleértve. Az a hatás, ami ott érhette, tulajdonképpen csak a későbbiekben, hazatérése után Bukarestben termékenyítette meg igazán művészetét. Kifejezésre jutott nemcsak - kis számban ismert - festményében, hanem számos grafikájában, díszlettervében és elméleti, manifesztum jellegű írásaiban is. * Noha Maxy - a nemzetközi összehasonlításban - egyáltalán nem nevezhető egyértelműen konstruktivistának, Romániába hazatérve mint konstruktivistát fogadták, ő is annak vallotta magát. Bizonyos értelemben attól vált, attól kellett konstruktivistának lennie, mert ezt várták el tőle a legradikálisabb román művészek, akik számára 1923-ra a konstruktivizmus és az avantgárdé egymást helyettesítő fogalmakká váltak. Maxy alkotásai - méghozzá elsődlegesen a Bukarestben, 1923-1926 közt születő művek - az internacionális konstruktivizmus áramlatába sorolhatók. 49 Ez az irányzat a geometrikus absztrakció fejlődésének második hullámát jelenti, ami 1921-1922től, nagyrészt az orosz konstruktivizmus kezdeményezésére, részint az orosz mesterek (El Liszickij, Naum Gabo, Antoine Pevsner) közvetlen részvételével alakult ki 47 W. Strzeminski: Munkaeszközök és ipari produktumok, 1919-1920, olaj, vászon, fa, alumíniumlap, fém, gipsz, 44,5 x 33 cm. Állami Orosz Múzeum, Szentpétervár. 48 Erste Russische Kunstausstellung, Galerie van Diemen Berlin, 1922. okt., vö. Richter H.. in Stationen der Moderne, Kommentarband, Köln 1988, 95-103. 49 Az internacionális konstruktivizmusra vonatkozóan vö.: Bann, S., Russian Constructivism and Its European resonance, in Kat. Art into Life, Russian Constructivism 1914-1932, Washington 1990, 213-222.
