Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása
Mikroszkopikus vizságlatok A vizsgálatok azt a célt szolgálták, hogy a mü felépítése és a rétegek sorrendje tisztázódjon. A felületi mikroszkopikus vizsgálatok nem vittek közelebb az átfestések korának a meghatározásához, túl azon, hogy a módosítások tényét dokumentálták szabad szemmel már nem látható felbontásban. Sokkal nagyobb elvárásaim voltak a keresztmetszet vizsgálatokkal szemben, remélve, hogy az egymásra épülő rétegeket azonosíthatom, és az időrendet is sikerül tisztázni. Technikai nehézségeket jelentett viszont a mintafelvétel, mivel a festékrétegek nagyon kemények voltak és sokszor szétporladtak a kiemelt festéklemezkék, így beágyazásuk és értékelésük is problémát jelentett, hiszen több minta töredékes volt. A beágyazott csiszolatok mikroszkopikus vizsgálata során maradéktalanul sikerült tisztázni az alapozás felépítését. Az alapozás keresztmetszete azt mutatja, hogy a vászon hordóra egy vékony és egyenetlen enyvréteg került, ezt fedte egy vastag vörös alapozás - viszonylag homogén és finoman szemcsézett - erre pedig egy árnyalattal világosabb színű, és némely mintán két rétegre is felbontható szemcsézettebb, barnás-okkeres imprimitúra került, ami vékonyabb és mikroszkopikus felületi nézetében inkább világos-lila árnyalatú. Ez a kétrétegű, igen egyenletesen felhordott alapozás szigetelte a hordozót a festékrétegektől. Az alapozás a kép egészén ugyanazt a struktúrát adta ki eltérések nélkül. Minden fontosabb színből vettem mintát, és ezek keresztmetszeteinek felvételeit a restaurálási dokumentáció tartalmazza (18. kép). Általánosan elmondható, hogy a festékréteg csiszolatoknál jóval nehezebben lehetett elkülöníteni a rétegeket. Ez abból is adódott, hogy a pigmentek mind a két periódus rétegeiben homogénebbnek látszanak, és gyakorlatilag semmit sem bizonyítanak arra vonatkozóan, hogy netán a régi rétegek különbözősége folytán a második periódusban festettek jóval későbbiek lennének, mint a legalsók. A kisgyermek jobb kezénél a vörös kabátujjból vett minta keresztmetszetben viszont jól mutatta az átfestést: felül egy három féle színből kikevert réteg látható (fehér szemcsék, szénfekete a vörös szemcsék), míg alatta az eredeti krapplakk lazúr. Ez a lazúros réteg a feltárással a felszínre került, és viszonylag jó állapotban sikerült megőrizni. A mintából azonban hiányzott az eredeti réteg legalsó része, egy viszonylag vastagon festett lilásszürke aláfestés, amely a kisfiú felső ruházatának mélyebb rétegéből a krapplakk lazúrt átvilágítja, és az így keletkező optikai színhatás adja a ruha selymes ragyogását. Más mintáknál a felvételek felbontásának elégtelensége akadályozta a rétegek kiértékelését és a maximális, 160x-os hasznos nagyítás sem bizonyult elegendőnek a pigmentszemcsék és a hozzájuk tartozó rétegek pontos azonosításához. Sokkal inkább szembetűnt a különbség a felületi mikroszkopikus, ill. makro vizsgálatokkal, ahol erre lehetőség nyílt és alkalmas felület adódott (pl. a háttér átfestésein, összerepedezett rétegein). A mikroszkopikus vizsgálatok párhuzamosan haladtak a feltárással és nagyban segítették a felület megfigyelését és az oldószer hatásának ellenőrzését a már letisztított részeken. Értékelés Összességében elmondható, hogy a vizsgálatok és a restaurálás nagyjából tisztázta a mű felépítését: először Kupezky az egész kompozíciót megfestette egy fázisban a
