Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása
világított oldalán pedig festékgyűrődéseket (11. kép). Majdnem bizonyos, hogy ezen a felületen a művész több réteget hordott fel, és a testszín legfelső rétege bőrösen összezsugorodott, ami Kupezky szándékától eltérően az olaj fűm későbbi száradása során következett be. A jobb oldalon, a festőállványon látható vásznon ábrázolt férfi vállát borító sötétkék drapéria is valószínűleg átfestés része, erősen összerepedezett és a repedésháló mélyedéseiben észrevehető az alsó, világos festékréteg színe. A budapesti portrén is többrétegű átfestéseket látni a művész arcán, és máshol, bár a bécsi önarcképhez hasonló festékgyűrődések inkább a feleség arcán szembetűnőek. Az 1709-es bécsi önarcképen a művész megörökítette festő-asztalkáját is, a festékkeverés kellékeivel: olajos fiolákkal, a porfesték tárolására szolgáló üveges szelencével és egy kagylóhéj szerű tálkával. Ebben keverte össze egy sörteecsettel a pigmentet az olajjal, mielőtt palettájára kente volna. Ezek a motívumok szinte ugyanígy jelennek meg az 171 l-es kettős önarcképen, a bécsi kép prágai másolatán és némi eltéréssel a budapesti hármas portrén is, bár itt az asztal fiókjában látni az üvegeket és a porfestékes dobozkát. Kupezky a kellékek bemutatásával mesterségének fontosságát hangsúlyozza, egyúttal bepillantást enged a műhelytitkokba. Képei hűen tükrözik a 18. századi festéstechnikai eljárásokat: megtudhatjuk, hogy milyen ecsetfajtákat és palettákat használtak a művészek, értékes információkhoz juthatunk a színkeverés módjairól. 14 A budapesti hármas portrén a festőkellékeket bemutató részletek átfestetlenül maradtak, ami azt mutatja, hogy a legkorábbi periódusból valók. A technika A budapesti festmény nem az egyetlen Kupezky-mű, amelyen több periódusból származó festékréteg található. Különbséget kell tenni azonban a megfestés közbeni módosítások és a jóval későbbi átfestések között. Ezek szétválasztása esetenként nehéz és bonyolult feladat. A rendelkezésre álló források alapján ismert, hogy Kupezky közvetlenül, modell után festette portréit - fennmaradt tanulmány jellegű rajzai is ezt bizonyítják - így gyorsan kellett a festéssel haladnia. Ebben a tekintetben Kupezky igen rutinos volt, már itáliai tanulóéveiben hallatlan gyakorlatra és biztonságra tett szert. I4 A paletta külső peremén elhelyezett színek sorrendje több arcképen azonos. A spatulával felkent festékek tónusárnyalataik sorrendjében kerültek egymás mellé. Elöl a világos és meleg színek, az ólomfehértől kezdve a világos citrom, a narancs, a vörös és a jellegzetes krapplakk, sötét barnák, majd a hideg színek: a kék, zöld és végül a fekete. A palettára kent színek konzisztenciájára is lehet következtetni: a port viszonylag bőséges olajjal keverték el és nagyon valószínű, hogy a színkeverés a palettán kevesebb festőszerrel is megoldható volt, ami korabeli gyakorlat szerint terpentinolaj lehetett. Az üvegcsékben lenolajat vagy dióolajat, illetve velencei terpentin-balzsamot tarthatott a művész. Az üvegeket mindig lezárták, nehogy az értékes illó részek elpárologjanak. A Kupezky által használt színkeverési gyakorlat általános lehetett. Egy Aert de Gelder (164-1727) festmény - A művész egy idős hölgy képmását festi, Frankfurt Städelsches Kunstinstitut - tanúsága szerint a festékkeverés és a festési mód egészen azonos. Ld. Bomford, D., Art in the Making-RembrandtXonàon 1991, 20.
