Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása
A 18. században általánosan használt bóluszos alapozású vagy más sötét alaptónusú felületre már vékony rétegek felhordásával gyors eredményt lehetett elérni, azonban a viszonylag bő kötőanyag használata lassította a száradást, így a munkafolyamat közbeni szándékos módosítást nehezítette, és megfelelő időnek kellett eltelnie, hogy az átfestés ne keveredjen az alsó, még nedves rétegekkel. A portréfestés közben a modell tartását, illetve annak finom mozgásait is figyelembe vevő művész lazábban, oldottabban dolgozott és módosíthatott kompozícióján, vagy a megrendelő kívánságára bizonyos elemeket átfesthetett. A módosítások nemcsak azt árulják el, amikor a művész meggondolta magát, hanem felfedik az alkotás létrejöttének egyéb körülményeit is. A prágai Nemzeti Galéria Michael Kriesingert ábrázoló festménye (12-13. kép) jó példa arra, mennyire nem egyediek az átfestések a művész oeuvre-jében. A restaurálás előtti röntgenvizsgálat derített fényt az átfestésekre: a sisakot viselő páncélos férfit az alsó rétegben egészen más viseletben festették meg. A kép története jól nyomon követhető: egy 1830-as feljegyzés szerint a festményen látható férfi páncélt viselt. 15 A kép hátán olvasható felirat szerint a mű 1700 körül készült Rómában, tehát az átfestés igen régi lehet. A röntgenvizsgálat érdekessége, hogy az átfestésnek számító felső rétegből kevesebb látszik, míg az alsó réteg nagyon részletgazdag és konkrét. Az alsó réteg kidolgozottsága messze felülmúlja a felsőét, és az átfestés indokolatlannak látszik. A felvétel a festékanyagok minőségét is megmutatja: az első változat sugár abszorpciója erősebb, ami arra enged következtetni, hogy Kupezky világosabb színeket és ólomfehérrel kevert festéket használt kompaktabb, tömörebb rétegben, vagy kevesebb kötőanyaggal és több pigmenttel felhordva. 16 A budapesti portrén különösen érdekesek az átfestések, hiszen a művész legközelebbi hozzátartozóit és magát a festőt érintik. Feltehetően Kupezky elégedetlen volt müvével, bár amit először festett az is nagyon precíz és jó kvalitású munka. Nehéz meghatározni, hogy a változások hátterében milyen okok húzódnak. Elképzelhető, hogy a kezdeti stádiumban Kupezky nem tudott minden felületet kidolgozni, és egy időre félretette a festményt, és csak később folytatta. A második periódusban a korábban feltett részleteken is módosított, és ez hosszabb ideig eltarthatott, újabb rétegeket eredményezve. Egy dolog azonban bizonyos: a kép restaurálás előtti állapota visszafogottabb koloritot tükrözött, és a művész is kevéssé hangsúlyozottan, puritánabbul, inkább a háttérbe simulva jelent meg. Mindez a művész életpályájának, lelkiállapotának alakulásával is magyarázható. Miután sok tragédia és veszteség érte, élete alkonyán másként tekintehetett vissza családjára és önmagára. Valamit meg akart őrizni a régi ragyogásból, más részeket pedig el akart távolítani: az idő távlatából más szemmel láthatta feleségét és önmagát, és ennek nyomait őrzik az átfestések. 15 Safafik, i.m.MA. "Porträt des Michael Kriesinger von Eckersfeld in Helm und Harnisch. Vielleicht es sich um das seinerzeit in Nürnberg, Gem.V. 280., verzeichnete Gemälde. Es kam später in der gräfl. Nostizschen Besitz, wie nachstehende Aufzeichnung in Protokoll obiger Gemäldegalerie vom Jahre 1830 beweist: Nr. 1084 Graf Josef Nostitz. Ölgemälde auf Leinwand. Porträt eines jungen Mannes mit Helm, Hämisch und Schild. Er hält die rechte auf der Brust, lebensgrosse halbe Figur, 2.10x4.10. Hinter dem Bild liest man: Michael Kriesinger ab Eckersfeld, aetatis 23to ann. Pinxit Romae Kupetzky, Anno Domini 1700." 16 A röntgenfelvételen a modell fehér, nyakkendőszerü sálban, díszes, ingszerű kabátban, karbatett kézzel látható. Az arc is sokkal elevenebb az átfestéshez képest.
