Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A Vinca-kultúra újabb leletei az Antik gyűjteményben
Az álló szobor fejének konkáv profilja az átfúrt tarkótájékkal ugyanakkor erösebb keleti kapcsolatokra utal. Hasonló fej fonna, a fej hátuljának az átlyukasztgatása, sőt a fülek helyének perforálása az Al-Duna-vidéki és észak-bulgáriai Gumelnita-kultúra idolplasztikájának egyik fő jellegzetessége, ott ezekbe a lyukakba sokszor fémkarikákat is fűztek. 20 Ezek alapján - némi bizonytalansággal - talán a Belgrádtól keletre fekvő területet, esetleg Potporanj vagy Nagybecskerek (Zrenjanin) környékét tarthatjuk a két lelet számlázási helyének. A két idol nem feltétlenül származik egy lelőhelyről, de tekintettel arra, hogy Közép- és Kelet-Szerbiában sok a Vinca C és D rétegeket egyaránt tartalmazó teli-település, ez is lehetséges. Ha összességében vizsgáljuk a két szobornak - és általában a Vinca-kultúra plasztikájának - tipológiai jellegzetességeit, a legszembetűnőbb az lesz, hogy az ábrázoló egyáltalán nem törekedett az emberi alak, a női test természethű megformálására, hanem szemlátomást más szempontok vezérelték. Egyelőre hiába keressük arra a választ, hogy pontosan mik voltak ezek a szempontok ma ehhez még túl keveset tudni a neolithikus idolplasztika jelentéséről. Egyes részletek magyarázatát azonban a hasonló ábrázolások és főleg a régészeti környezetükből adódó megfigyelések alapján meg lehet kísérelni. Az enyhén S-profilú, „hanyag" testtartással kapcsolatban fölvethető, hogy a kissé kidomborodó has talán a nőalak terhességét jelzi. Ha ez igaz, akkor az álló késő vincai idolok többsége terhes-ábrázolás. Figyelemreméltó, hogy ezek között alig fordul elő hangsúlyos, nagy has, ami előrehaladott terhességre utalna. Az egyetlen ilyen ábrázolás a közép-szerbiai Medvednjakról való, de azon a szobron sem a kiugró has, hanem a nagyméretű és a köldök körül forgó, bekarcolt spirális minta hívja fel a figyelmet a terhességre. Délkelet-Európa más neolithikus kultúráiban is a csupán enyhén kidomborodó has jelzi az anya(-istennő?)-állapotot. 21 Ez még az olyan időszakra és területre is érvényes, ahol a női test megformálásánál egyébként nem tartózkodtak a feltűnően telt formák megjelenítésétől, pl. a Körös-Starcevo-Karanovo I. kora neolithikus kultúrkör steatopyg (zsírfarú) idoljai esetében. Ugyanilyen szembetűnő, hogy a terhes nőt ábrázoló idolok mellét kivétel nélkül jelentéktelenül kicsinek ábrázolják, néhol le is hagyják a testről. Az idol készítője és szemlélője számára tehát fontosabb volt a terhesség utalásszerű jelzése, mint élethű megformálása, vagyis a gondolat fontosabb volt, mint a megjelenítés. 20 O. Höckmann összegző müvében ezt a fejformát az 03 típusba sorolja, és utal a Gumelnita-kultúrával való kapcsolatára: Höckmann, O., Die menschengestaltige Figuralplastik der südosteuropäischen Jungsteinzeit und Steinkupferzeit, Hildesheim 1968, 58. 21 Mateescu, C. N. - Voinescu, I., Pregnancy on certain neolithic clay figurines, Dacia NS 26 (1982) 47-58, 6,8,9-13. kép.
