Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A Vinca-kultúra újabb leletei az Antik gyűjteményben
A VINCA-KULTÚRA ÚJABB LELETEI AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN A Közép-Balkán újkőkorának talán legtitokzatosabb tárgycsoportja a Vinca-kultúra plasztikája, a több ezer szépen kidolgozott, jellegzetes arcú, talán maszkot viselő ember- és állatfigura. A Vinca-kultúra korai fázisának emlékeit még a Bánátban és Dél-Erdélyben is megtaláljuk, későbbi szakaszában viszont a kultúra a mai Kelet-Horvátország, Szerbia, Kelet-Bosznia, Koszovó területére húzódott vissza. Ebből az időszakból származik a legtöbb jelentős „idol", plasztikus ember-, állatábrázolás és állatfejes oltár. A Szépművészeti Múzeumba először 1949-ben a Fleissig-gyüjteményből került három ide sorolható, késő-vincai idoltöredék: két fej és egy ülő nő torzója. 1 1995-ben a Szépművészeti Múzeum Pártoló Alapítványának vételeként két újabb, hasonló korú szobrocskával gazdagodott e gyűjtemény. Az újabb, kalibrált radiokarbon alapú kormeghatározás szerint a neolithikus Vinca-kultúra kezdetét a magyarországi középső neolithikum kezdetével egyidejűen mintegy i.e. 5300-5200 körül állapíthatjuk meg (Vinca-Tordos fázis, azaz Vinca A-B szakasz), fiatalabb fázisa pedig az i.e. 4700-4300 közé keltezhető (Vinca-Plocnik-fázis, azaz Vinca C-D szakasz). 2 így az öt Vinca-kultúra-beli tárgy minden bizonnyal az Antik Gyűjtemény legidősebb leletei közé tartozik. A két idol lelőhelyére semmi adat nincs. Az első, ép szobor álló női alakot ábrázol (ltsz.: 95.25.A), magassága 12,90 cm. (34. kép) Anyaga jól iszapolt, finom homokszemcsékkel soványított barnásszürke agyag, a felszínen polírozás nyomaival. Felülete ép. A test „hanyag" tartása igen jellemző a későbbi Vinca-kultúrára: az enyhén megereszkedett has kissé előredomborodik - nem kizárható, hogy ez a terhesség jele; a csúcsosodó fenék fölött a nőalak háta pedig homorú - ezt talán szintén értelmezhetjük a terhes nő jellegzetes tartásaként. 3 Vízszintesen kinyújtott két karja botszerű, a kezeket - mint általában - nem formázták meg. Kisméretű mellei plasztikusak. 'Ecsedy, I., Vinca finds in the collection of the Hungarian National Museum, FolArch 25 (1975) 9-18; Bánffy, E., A Vinca-kultúra három idoltöredéke, SzMKözl 64 (1985) 61-64. 2 Relatív időrend: Renfrew, C, The place of the Vinca culture in European prehistory, Zbornik Nat: Muz. 6 (1970) 45-57; abszolút keltezés: Chronologies in Old World Archaeology, I-II. Ed., Ehrich, R.W., Chicago and London 1992 3 . 3 Ilyen testtartású, terhes nőt ábrázoló idolok gyakoriak Közép-Szerbiában, pl. Vinca, Rajac vagy Slatina-Paracin lelőhelyeken: Vasic, M., Preistoriska Vinca, I-IV, Beograd 1932-1936, Vol. II, 79-80. kép; Bogdanovic, M., Rajac - Donje Grbice, in The Neolithic of Serbia, Belgrade 1988; Madas, D., SlatinaParacin, not t., 90-91.
