Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A Vinca-kultúra újabb leletei az Antik gyűjteményben
A szögletesedő, hátracsapott arcból csőrszerüen ugrik előre az orr, a nagy mandulaformájú szemeket plasztikusan jelezték. Szája hiányzik, ez is jellemző a Vinca-plasztika egészére. 4 Az ívesen az arc fölé húzódó haj vagy valamilyen fejfedő felül lapos. A tarkón a feltételezett fejfedő szegélyén hat átlyukasztás látható. Hasonlóan perforálták a halántéktájat és az egyébként hiányzó fülek helyét. Ezt az idoltípust gyakorta még csípőjén is két oldalt átlyukasztották, ebben az esetben azonban ennek nincs nyoma, hacsak nem értelmezzük perforációs kísérletnek a csípők szélén látható kissé mélyebb vízszintes rovátkákat. 5 Az egész testet minden valószínűség szerint ruhának értelmezhető bekarcolt és mészporral kitöltött jelek borítják. Ez az öltözék elöl és hátul a nyakon V-alakú kivágásban végződik, és láthatólag két részből áll. Csípőn felül a ritkás függőleges csíkozás mintha nagyobb szövetdarabok varrás- vagy összetüzési nyoma lenne. Ezt a ruhadarabot a csípő vonalában erőteljes vízszintes vonal - talán öv - választja el a földig érő szoknyaszerü viselettől, amely a sürübb szövést jelző rövid vízszintes vonalkázások ellenére áttetsző lehetett, mert hátul a két láb vonalát, elöl pedig az ágyék bekarcolt kontúrjait is látni engedi. A szoknya alul egészen vastag anyagú lehet: a lábfejek egyáltalán nem látszanak. A nőalak széttárt, rövid botszerü karjain négy-négy körbefutó vonal talán (spondylus-kagylóból készült?) karperec-sor jelzése. A Vinca C és D fázissal egykorú tiszavidéki Szakáiháti-, ill. Tiszai-kultúrában az emberábrázolásokon mindenesetre felismerhető a felkarra tolt, spondylusból vágott karperec, mint ahogy maguk a karperecek is megtalálhatók gazdagabb mellékletü csontvázas sírokban. 6 Az álló, megrövidült alsótestü és széttárt botszerü karokkal ábrázolt idol a legelterjedtebb típusnak számít a Vinca-plasztikában, és különösen a későbbi fázis kezdetén gyakori. 7 A Vinca-kultúra agyagszobrai majdnem mindig eltörve kerülnek napvilágra, vagy fejtöredék vagy fej nélküli test formájában, az ép idol ritkaságszámba megy. Ezért elképzelhető, hogy ez a darab talán nem a szántóföldről vagy szemétgödörből került elő, hanem zárt, kultikus leletegyüttesből, esetleg egy lakóház padlójáról. 4 Korosec, J., Prähistorische Tonplastik in Jugoslawien, Arch.Radovi i Rasprave 4-5 (1968) 228 sk. ? Hasonlóan perforált hátsó fejrész elsősorban Vinca lelőhely környékén és attól kissé keletre a leggyakoribb. Ez a fejforma a névadó lelőhelyen leggyakrabban együtt fordul elő a perforált csípővel: Vasic, i.m. Ill, 366. kép; a 25. táblától a 119.-ig további töredékek tucatjai; Milojkovié, J., The anthropomorphic and zoomorphic figurines, inSelevac. A neolithic village in Yugoslavia, ed., Tringham, R. -Krstié, D., Los Angeles 1990,411-412, 11.11 és 11.12. kép. 6 Horváth, L. A., Die neolithische Siedlung von Szentes-Ilonapart, Diss. Arch. Univ. Ser. II. No. 12. Budapest 1984,21/1-7,9-10. kép; Goldmann, Gy. , Battonya-Gödrösök, eine neolithische Siedlung in SüdostUngarn, Békéscsaba 1984,29/1,4. kép; Bánffy, E., Cultic finds of the 1983 campaign, in Raczky-SeleanuRózsa et al. Öcsöd-Kováshalom. The intensive topographical and archaeological investigation of a late neolithic site. Preliminary report. MittArchlnst 14 (1985) 268-270, 368-370; 268-270, 27/2-3. kép; Korek, J., Szegvár-Tüzköves, in The Late Neolithic of the Tisza region, Budapest-Szolnok 1987, 47-60, 15-16. kép; Kalicz, N. - Raczky, P., Preliminary report on the 1977-1982 excavations at the Neolithic and Bronze Age tell settlement at Berettyóújfalu-Herpály. Part I: Neolithic, ActaArchHung 36 (1984) 134; Vend, S., Spondilové sperku v podunajském neolitu, AR 11/5 (1959) 740-741. 7 Tasic, N., Neolitska plastika, Belgrade 1973, 19-20. Tasic felosztása szerint ez a II. típus.
