Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Gondolatok az egyiptomi gyík-szimbolikáról két kisbronz kapcsán

A továbbélés főbb csomópontjai jól meghatározhatók. Elsőként a taniszi királysírokbanjelenik meg a motívum a 21-22. dinasztia idején. A HK 182 szereplőit találjuk Pszuszennész Merneptahtól uzurpált koporsójának (Cairo JdE 87297 A) két oldalán, és Hornakht szarkofágján. A téma a következőkben a thébai Montu-papok körében válik népszerűvé, akik „qrsw" típusú, vagy hagyományos anthropoid fa koporsóikra festetik fel a jelenetet.

46 A szaita kőszarkofágok némelyikén

47 a szereplők közül a Hórusz-fiúk és Hórusz egyes, apotropaikus formái látják el a halott őrzését, az ún. Amazisz-kápolnán pedig a HK fejezet alakjait ábrázolták, ugyancsak gyíkok és kígyók nélkül.

48 A késői és Ptolemaiosz-kori kőből készült koporsókon szintén szerepeltetik a figurákat, ekkor újra ellátva őket kígyó és gyík attribútumaikkal.

49 Még érdekesebb a helyzet, amikor szobor alakjában jelennek meg ugyanezek a védelmezők Montuemhat sírjában

50 a sírkamrában, a HK 182 vignettáinak térbeli képétjelenítve meg.

51 A szobrokat feltehetőleg a koporsó körül, a falban lévő fülkékben helyezték el, amelyekből 18 található Montuemhat sírjában.

52 A megmaradt szobrok felirata mutatja, hogy szerepüket hasonlóképpen képzelték el, mint idáig: a halott (Oziriszéhoz hasonló) védelmének biztosítására és az alkalomadtán fenyegető ellenség legyőzésére állították fel őket.

53 A gyíkot tartó túlvilági lények hosszú évszázadokon át fennmaradó ikonográfiái tradiciója jelzi a téma mögött rejlő elképzelések töretlen népszerűségét. A gyík-szimbolika fent kifejtett gazdagsága és sokrétűsége pedig ily módon segít megvilágítani a szóbanforgó gyík-bronzok jelentésének mélyebb rétegeit. LI PTA Y ÉVA 46 Pl. Akhefenkhonszu (Morét, A., Sarcophages de l'époque hubastite à l'époque saïte, Le Caire 1913, CG 41001bis; Fazzini, R. A., Egypt- Dynasty XX1I-XXV, Leiden 1988, 28-29 és XLVII. tábla); BM 6666 (Schmidt, i.m. 1094-1102), Koppenhága AEIN 299 (Schmidt, i.m. 1104-1108 képek); es Schmidt, i.m. 1109-1112 képek. 47 Pl. Buhl, Lm. A3, A4, B,a2. 48 Boeser, i.m. VII, II-IV. 49 JdE 29301, 29303, 29304, 29310 = Maspero, G. - Gauthier, H., Sarcophages des époques persane et ptolémaïque, Le Caire 1904-1906. 50 Leclant, J., Montouemhat, Le Caire 1961, 113-132. 51 Amszet a déli, Hapi az északi, Duamutef a keleti és Kebehszenuf a nyugati égtáj felöli oldalon foglalhatott helyet a tradició szerint (RÂRG 315-6). 52 Clère, J.J., BIFAO 86 (1986) 99-106. 53 Leclant, i.m.