Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Gondolatok az egyiptomi gyík-szimbolikáról két kisbronz kapcsán

sója körül örködjenek, s elűzzék az isten ellenségét.

25 Ez az elképzelés szolgál később alapjául a Halottak Könyve 182 vignettáinak, amelyekről alább még részletesebben szó esik. Az ellenségek, a „meg nem igazultak" számára azonban végzetes a velük való találkozás. Egy, már fentebb említett szövegcsoport (CT Spell 1073 és 1183) a megbékítésükre tesz kísérletet: „Legyetek nyugton, ó, m3s.tjw-lények !". Egy Koporsószövegek-beli részleten (CT I 196d) pedig újabb érdekes adalékkal találkozhatunk: „Ő (Anubisz) megment téged a m3s.//'w-lényektől, akik a titkos (elrejtett) mészárszék követei..." Egy elképzelés szerint tehát Anubisz is fontos részt vállal a szóbanforgó félelmetes kapuőrök megbékítésében. Érdekes összefüggésben említi Anubiszt egy későbbi szöveg: úgy, mint aki a balzsamozó helyen képes a gyíkká változásra vagy változtatásra.

26 A balzsamozás ténye, az új és maradandó test megalkotása és a gyík vedlése, napra való kijövetele, valamint regenerálódó képessége között valóban logikusnak látszó kapcsolat van. A sakálfejü isten, aki Ozirisz feltámadásáért felelős és a folytonos újjászületés garantálójajoggal kerülhet kapcsolatba a hasonló szimbolikát hordozó gyíkkal.

27 Vizsgáljuk meg most, hogy valójában mi a kézben tartott hüllők szerepe a túlvilágon ? A ?n3s.tjw-\ények fegyvereiről is szó esik néhány helyen (Spell 1073 és 1183): „Legyetek nyugton, m3s.(/w-lények, elrejtett arcúak, akik dobóbotjaitok révén éltek...". Ezt egy másik szöveg újabb információkkal egészíti ki: „Ismerlek és ismerem a dobóbotod nevét is ..." (CT VII 425).

2S A szöveghez kapcsolódó ábrázolásokon a m3s.tjw-a\akok kezében reptíliák (kígyók és gyíkok) jelennek meg, nyilván mint apotropaikus erővel rendelkező eszközök, az igazságszolgáltatás mágikus fegyverei.

29 A már említett két koporsó aljában található Két Út Könyve Alvilág-térképén,

30 a második regiszterben

31 az 1119-1130-as számmal jelölt szövegek követik egymást. Az 1125-ösben a halott az „elrejtett nevü" túlvilági kapukhoz szól, ezután pedig lándzsavivő és íjász férfiak sora következik. A nevüket sorolja fel a következő szöveg, élen a legyőzött ellenség megnevezésével: „Apóphisz, Amszet, Hapi, Duamutef, Kebehszenuf, Maaitef, Irrenefdzseszef. A Napnép, akiknek száma ismeretlen." Az 1127-es szöveg pedig íjászokat és dárdavivőket említ, akik elejtették az ellenséget. Itt tehát olyan ember alakban elképzelt harcosokkal találkozunk, akik a szöveg szerint nyíllal és dárdá25 Hasonlóan az jmy.w ht wsjr és az jmy. w .wt wsjr nevü csoportokhoz. (Zandee, i.m. 204). 2(1 Bakir, A. M., The Cairo Calendar No. 866337, Cairo 1966, rto X, 11 és 10. tábla. 27 Ritner, R. K.,JEA7\ (1985) 149-155. 2S Allen, T. G., The Egyptian Book of the Dead. Documents in the Oriental Institute Museum at the University of Chicago, Chicago 1960, 252, n.z. 29 RARG 165 és Mysliwiecz, i.m. 127. Előképüket említi egy 5. dinasztiái, eddig publikálatlan ábrázoláson Hornung-Staehelin (i.m. 110 és 51. j.); vö. Blackman, A. M., JEA 5 (1918) 32 és IV.tábla, ahol egy szamárfejü túlvilági lény gyíkot tart a kezében, szintén Ozirisz védelmét szolgálva. 30 Lacau, R, Sarcophages antérieurs au Nouvel Empire, Kairo 1904-1906, 207-221 és LVI. tábla. A két koporsó túlvilági térképe gyakorlatilag azonos (i.m. 207). 31 Lacau, i.m. 219.