Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Gondolatok az egyiptomi gyík-szimbolikáról két kisbronz kapcsán

val győzik le a gonosz erőket, a következőkben tárgyalandó ábrázolásokon azonban kígyókkal és gyíkokkal a kezükben is megjelenhetnek.

32 Az utóbb említett példákban a kígyók és gyíkok a napisten ellenségének a legyőzésével kapcsolatban jelennek meg, mint ahogy szoláris vonásokkal rendelkeznek azok a „Zaubermesser"-nek nevezett középbirodalmi dobóbotok is, amilyeneket az imént tárgyalt szövegek is említettek. A „varázskések" ábrázolásain sorakozó védődémonok némelyikének a kezében ott találjuk a kígyó és a nyúl mellett a gyíkot is.

33 De térjünk vissza Apóphisz íjjal és dárdával küzdő legyőzőire. A felsorolt nevek közül az első négy Hórusz smsw fia, a másik kettő pedig a későbbi hagyomány szerint a létopoliszi Hórusz köréhez tartozik, akinek szintén négy fia van.

34 Ennél az utóbbi csoportnál azonban sokféle variáció létezik. A HK 17 például összesen hét nevet említ, egy újbirodalmi szöveg pedig a jól ismert szerepkörbe állítja őket: „...a megdicsőült lelkek, akiket Anubisz adott Ozirisznak a temetés napjára védelmül".

35 Ugyanabba a funkcióba kerülnek tehát, mint a tárgyalt m3s.tpv-\ények. Ezek után nem csoda, hogy a Hórusz-fiúk és Anubisz a halott test balzsamozói és túlvilági védelmezői lévén, szoros kapcsolatba kerülnek egymással és a gyíkkal. Az előbbiek száma változó, bár - a Koporsószövegekkel összefüggésben már említett hét kapuőrrel való azonosításuk bizonyos esetekben korlátozza azt. Az újbirodalmi koporsók dekorációja is nyilvánvalóvá teszi a felsorolt túlvilági védelmezők fontosságát és összetartozását, de a HK 17 variánsaiból ugyanez derül ki: az „Ozirisz körül (elhelyezkedő) tanács" tagjai a különböző variánsok szerint vagy a négy Hórusz-fiú, vagy a „hét 3/i-lélek" (a négy Hórusz-fiú, a létopoliszi Hórusz és két fia), egy helyen pedig pontosan megegyezik a névsor a koporsószövegekben felsorolt hét kapuőrével. A magyarázat szerint „ők azok, akiket Anubisz helyezett el védelmül Ozirisz koporsója körül". így aztán csöppet sem meglepő, hogy a 21. dinasztiái thébai ikonográfiában egyszerre megjelennek a Két Út Könyvéből ismert gyíkkal és kígyóval ábrázolt túlvilági lények. Bizonyos esetekben a Hórusz-fiúk tartanak maguknál gyíkot,

36 vagy maga a 32 A kígyó és a gyík tehát egyértelműen fegyver. Mysliwiecz {i.m. 127) megjegyzi, hogy ezek az alakok nem mások, mint az „Atum-Bogenschützcn" előképei; a szoláris íjak illetve a kézben tartott állatok között egyenlőségjelet tehetünk, vö. E. Brunner-Traut már említett cikkével. 33 Altenmüller, H., SAK 13 (1986) 3, 20-21 és 1. kép, valamint Legge, F., PSBA 27 (1905), VII. tábla. Érdemes megjegyezni, hogy a Mitologikus Papiruszok egyik darabján (No. 22, két alkalommal is) megjelenő múmia formában kuporgó, gyíkkal és kígyóval ábrázolt állatfejű démonokat szívesen helyezik a legyőzött óriáskígyó(k) tetemére. Ezek az alakok minden tekintetben a m3s.tjw-lényék utódainak tekinthetőek. 34 Buhl, M.-L., 77?e Late Egyptian Anthropoid Stone Sarcophagi, Kobenhavn 1959, 162. 35 Carter, H., Tut-ankh-Amen II, London 1923-33. 32 és VI. tábla. 36 London BM 24794 = Niwinski, A., 21st Dynasty Coffins from Thebes, Mainz am Rhein 1988, VIIB tábla.