Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)

Girolamo Pesci ismeretlen képei Budapesten

GIROLAMO PESCI ISMERETLEN KÉPEI BUDAPESTEN Girolamo Pescinek (1684-1759), a római „barocchetto" jellegzetes mesterének, Maratta és Trevisani tanítványának máig kevéssé ismert művészetére

1 a közelmúltban két nagy kiállítás hívta fel a figyelmet. Rómában, a Palazzo Veneziában 1990-ben a LArte per i Papi e per i Principi című kiállításon a festő három, eddig ismeretlen oltárképe szerepelt.

2 A Budapesten 1993-ban rendezett kiállítás,

3 amely Közép-Európa barokk művészetének - főleg a 18. századi korszakának - tág horizontját mutatta be, az itáliai művészet intenzív térnyerésével kapcsolatban utalt Pesci magyar kapcsolataira a festő számos Magyarországon található művéből kiindulva. Garas Klára, a müvek közlője feltételezi, hogy a Pesci életrajzában

4 említett nagyszámú külföldi megrendelő között magyarok is voltak. A váci székesegyházban, Vácrátóton, Aranyosmaróton (ma Zlaté Moravice, Szlovákia, korábban a váci egyházmegyéhez tartozó plébániatemplom) és a Szépművészeti Múzeum letéti anyagában lévő nagyméretű oltárképek mellett ezideig elkerülte a figyelmet a Régi Képtár tanulmányi raktárában őrzött két kis réz-festmény Clairvaux-i Szent Bernát életének jeleneteivel,

5 amelyek Girolamo Pesci monogrammal is jelzett alkotásai (24-25. kép). A két kép Pyrker János László egri érsek, korábban velencei pátriárka gyűjteményével és ajándékaként került köztulajdonba, a Nemzeti Múzeumba, majd az Országos Képtárba. A múzeumi leltárakban'és az Országos Képtár 1897-es katalógusában is

6 a GP monogram nyilvánvaló félreértése folytán Giuseppe Porta, azaz Salviati neve alatt szerepeltek. A két évszázados tévedést Pigler Andor korrigálta katalógusában; bár a monogramot nem tudta feloldani - hisz Pesci úgyszólván teljesen ismeretlen volt Engass cikkének megjelenéséig -, 18. századi olasz festő müveként katalogizálta a képeket.

7 Kéziratos feljegyzéseiben Pigler próbálkozott Giacomo del Po szerzőségének felvetésével, azonban a pasztózusabb festésmodorú, mozgalmasabb stílusú kortárs nápolyi 1 Coccia, M., in La Pittura in Italia. Il Settecento IL Milánó 1990, 829-830 a korábbi irodalommal. 2 L 'Arte per i Papi e per i Principi nella campagna romana, grande pittura del '600 e del '700, kat. Róma 1990, 140-151. 3 Barokk művészet Közép-Európában. Utak és Találkozások, kat. Budapest 1993, 314-316. 4 Pio, N., közli Engass, R., Introducing Girolamo Pesci, The Burlington Magazine 118 (1976) 500. 5 Ltsz.: 176, 31x38 cm, réz, olaj; ltsz.: 177, 31x38 cm, réz, olaj. 6 Az Országos Képtár műtárgyainak leíró lajstroma, Budapest 1897, 458. 7 Pigler, A., A Régi Képtár Katalógusa, Budapest 1954, 184-185: Észak-Olasz festő, 17-18. század; uő., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 458: Olasz festő, 18. század.