Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Rövid kommentárok hat olasz festményhez
ahogyan testvérétől, Marco Vegliától sem, 12 akinek a nevéhez, Fiocco és Pallucchini véleményére hivatkozva, a milánói Castello Sforzesco gyűjteményében kapcsolnak két megfejtetlen tárgyú képet. 13 El kell tehát vetnünk a bizonyíthatatlan Pietro Veglia attribúciót, de azért nem szükséges egészen a „Velencei festő" megjelölésig visszavonulnunk. Véleményem szerint ugyanis a Régi Képtár festményén a Cima da Coneglianóra jellemző stílusjegyek elég jól megfigyelhetőek ahhoz, hogy egyik követőjének a munkáját lássuk benne. Miután pedig Cima életmüvében csupán kis számú alkotás képviseli a profán tematikát, 14 ez az egyértelműen hatása alatt készült tábla méltán tarthat igényt a kutatás figyelmére. 15 A kommentálásra kiválasztott harmadik kép, a házioltár méretű Szent Sebestyén mártíromsága (18. kép), igazi csemege az attribúciós fejtörőjáték kedvelőinek. 16 Az esztergomi Keresztény Múzeum állandó kiállításán szerepel, és valószínűleg csak azért nem esett át már több keresztelőn is, mert még sehol nem jelent meg róla tanulmányozásra alkalmas, jó minőségű reprodukció. A képtár 1964-es katalógusa, fenntartva Gerevich Tibor véleményét, Luca Signorelli környezetéből származtatja. 17 Nos, a cortonai mester művészetével, sőt általában az umbriai iskolával se közeli, se távoli kapcsolatot nem látok megállapíthatónak, de a magam javaslatát is csak hipotetikusnak tekintem. Az olaszul, de erős idegen akcentussal megszólaló, ikonográfiailag is rendhagyó kép különösségét először a kvalitás felől közelítettem meg, a megjelenő hatások sokféleségét és különneműségét egy nem eléggé szuverén mester bizonytalankodásával magyaráztam. így jutottam el a cremai Vincenzo Civerchio szerzőségének feltételezéséhez, ahhoz az eklektikus lombard mesterhez, aki a 16. század első harmadában az esztergomi képen láthatóhoz némileg hasonló módon követett padovai, ferrarai, milánói, bresciai és Alpokon túli mintaképeket. Hogy inkább a stílusban, mint a kvalitásban, és nem északon, hanem éppenséggel délen érdemes keresni a különösség magyarázatát, arról a Federico Zeri által Riccardo Quartararónak tulajdonított, legutóbb a Sotheby's 1992 januári árverésen felbukkantMiVzá/v arkangyal győzött meg (17. kép). 18 12 Veglia, Marco címszó in Dizionario Enciclopedico Bolaffi... XI, Torino 1976,278, amely a ThiemeBecker lexikonra hivatkozik, utóbbi pedig bizonyos régi guidákra, amelyeket L. Testi említ a velencei festészet történetéről írt, 1915-ben megjelent könyvében. (La storia délia piîtura veneziana II. II divenire, Bergamo 1915, 85, 87.) 13 Fiorio, M.T. - Garberi, M., La Pinacoteca del Castello Sforzesco, Milano 1987, 244 a, b. sz. A párdarabként összetartozó két festmény, amelyeknek egyébként nincs közös műhelyre utaló stíluskapcsolatuk a budapesti LucretiáwaX, a firenzei Kunsthistorisches Institut fotótárában is Marco Veglia müveként szerepelnek, az alábbi támamegjelöléssel: Kadmosz (?) megöli a sárkányt; A Horatiusok és a Curiatiusok harca. Nehezen képzelhető el, hogy párdarabot alkotó képeknek egymástól ennyire távoli legyen a témája. 14 Cima mitológiai tárgyú müveiről részletesen és tág összefüggésbe ágyazva szól Humfrey, i.m. (2.j.) 54-60. 15 Olasz, francia és spanyol képeink sommás katalógusába már ismeretlen Cima-kövctő müveként vettem fel a Lucretia halálát, de ritkaságértéke miatt szükségesnek tartottam ehelyütt is némi kommentárt fűzni hozzá. Museum of Fine Arts, i.m. (1. j.) 26. 16 Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz.: 55.205. Tempera, fa, 36,5 x 27,5 cm. 17 Boskovits, M. - Mojzer, M. - Mucsi, A., Az Esztergomi Keresztény Múzeum Képtára, Budapest 1964, 69. 18 Olaj, fa, 91,4 x 65,4 cm. Sotheby's. Important Old Master Paintings. January 17, New York 1992, ll.sz.; Zeri, F., Un „San Michèle Arcangelo" di Riccardo Quartararo, Paragone 151 (1962) 52-54, 43. kép.
