Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Rövid kommentárok hat olasz festményhez
A sátánon győzedelmeskedő arkangyal nyúlánk figurája testvére az esztergomi Sebestyénnek, háromnegyed profilban ábrázolt arca is hasonló, játékos képzelettel festett díszes páncélzata pedig mintha a pribékek hordta három különféle páncél negyedik változata volna. A mártíromság jelenet meredeken emelkedő színtere, a magasan elhelyezett horizont, a fantázia-építmények karaktere, és a pribékek szögletes mozdulatai különösen a térdepelő figura beállítása -, németalföldies ízt kölcsönöznek a képnek, ami a Padova és Ferrara felé mutató bizarr motívumhalmozással együtt nem idegen a főleg Szicíliában, de 1491-92-ben Nápolyban is működő festőtől. 19 A stíluskritikai érveket ezúttal a proveniencia tényei is alátámasztják: a festmény a nápolyi San Marcogyüjtemény egyik darabjaként került 1926-ban a Keresztény Múzeum tulajdonába. A Bellini, majd Palma Vecchio műhelyében dolgozó bergamói Rocco Marconi müveinek kritikai katalógusa még megírásra vár. Az az előérzetem, hogy ebben a majdani katalógusban a Szépművészeti Múzeum képe a Krisztus és a házasságtörő asszony Velencében olyannyira népszerű jelenetével (20. kép) 20 már nem a sajátkezű munkák között fog helyet kapni. A kissé megviselt, de gondos restaurálással még hitelesen helyreállítható festményt Garas Klára 1955-ben mint Rocco Marconi jelzett müvét publikálta, 21 egyebek között megájlapítva szoros kapcsolatát a római Museo di Palazzo Venezia azonos tárgyú festményével. 22 Az attribúciót elfogadta Pigler Andor; 23 Pier Luigi De Vecchi, a kivitelezést részben segédeknek tulajdonítva, felvette az általa sajátkezűnek elfogadott 22 festmény közé; 24 nem vonja kétségbe szignatúrájának szavahihetőségét a Dizionario Bolaffi vonatkozó címszavának szerzője, 25 és hallgat a képről, vagyis nem talál benne kivetnivalót Anchise Tempestini, aki pedig recenziójában szigorú bírálatnak veti alá az / pittori bergamaschi első, Cinquecento kötetének De Vecchi által Marconiról írt fejezetét. 26 Heinemann az egyetlen, aki egészében segédtől származtatja a müvet, 27 ám a festmény kicsit is alaposabb szemrevételezése után még ez a minősítés is túl engedékenynek tűnik. Elég csak Krisztus arcát megnéznünk, hogy gyanú támadjon bennünk, inkább Veronese, mint Palma Vecchio kortársa lehetett az alkotó, és gyanúnk csak erősödik, ha az újtestamentumi epizódnak a velencei Accademia képtárában lévő feldolgozásával (19. kép) hasonlítjuk össze a festményt. A zsúfolt és legalábbis szándék szerint feszes, mozgalmas velencei kompozíciót itt a figurák lagymatag egymás mellé állítása váltja fel, a farizeus-fejek jelentősen veszítenek kari19 Riccardo Quartararóról legújabban az eddigi irodalommal: Campagna Cicala, F., in La piîtura in Italia. Il Quattrocento II, Milano 1987, 486-487, 745-746. :,) Ltsz.: 54.17. Olaj, vászon, 111 x 167 cm. Középtől jobbra a pilléren felirat: ROCHO DE MARCONI F. Átvétel a Magyar Filmstúdiótól 1954-ben. 21 Garas, K., Rocco Marconi két képe Magyarországon, SzMKözl 7 (1955) 88-92. 22 Santangelo, A., Museo di Palazzo Venezia I. Dipinti, Roma 1948, 17, mint Rocco Marconi müve; Bcrenson, B., Italian Pictures of the Reneissance. Venetian School, London 1957, 109, mint másolat. A mesterre vonatkozó későbbi irodalomban nem találtam említését. 23 Pigler, i.m. (Íj.) 413. 24 De Vecchi, PL., Rocco Marconi, in /pittori bergamaschi del XIII alXIXsecolo. Il Cinquecento I, Bergamo 1975, 348, 350, 4.sz. 25 Dizionario Bolaffi VII, i.m. (12.j.) 183. 26 Tempestini, A., 1 pittori bergmaschi del primo Cinquecento, Antichità Viva 15 (1976) 57-58. 27 Heinemann, F., Giovanni Bellini e i Belliniani III. Supplemento e Ampliamenti, Hildesheim-ZürichNcw York 1991,44. S 6
