Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
A Szépművészeti Múzeum 1994-ben
Esterházy Miklós herceg vette meg, s az ő gyűjteményével került ez a mintegy négyszázötven rajz a múzeumba. Paulus Praun kollekciójában gyakoriak a tájábrázolások, az üvegablakhoz készült tervek és metszetelókészítő rajzok. A technikák szempontjából feltűnő, hogy sok a színes alapozású papírra készült, dekoratív hatású mű. Nürnbergi, augsburgi, svájci művészek és a Dunai iskola mestereinek lapjait sikerült megszereznie. Az itáliai rajzok között főként emiliai és velencei mesterek munkái találhatók, a toszkán és a római iskolákat inkább korabeli gyújtóik körében tanulmányi célból keresett - másolatok képviselik. A szerzeményezésnél nem a tudós rendszeresség vagy a nagy nevek iránti vonzalom vezették Paulus Praunt, hanem az. esztétikai érdeklődés. A 16. századi német rajzművészet szinte valamennyi jelentős mesterétől, közöttük Albrecht Dürertől, Albrecht Altdorfertől, id. Lucas Cranachtól, Wolf Hubertól, Augustin Hirschvogeltó'l és Hans Hoffmanntól is kivételes szépségű lapokat szerzett meg. Az olasz művészetet képviselő rajzok közül a legkiválóbbak Parmigianino, Denis Calvaert, Amico Aspcrlini, Annibale Carracci és Pietro Faccini lapjai. A budapesti Goethe Intézet két kiállítást szervezett a Szépművészeti Múzeumban: Felix Droese műveit mutatta be az egyik (március 1 1 -tói május I -ig, rendezte Tóth Ferenc), német expresszionista művészek sokszorosított grafikáit a másik (június 17-tól augusztus 20-ig, rendezte Geskó Judit). Az utóbbi a stuttgarti Kulturális Kapcsolatok Intézetének (Institut für Auslandsbeziehungen) programjába illeszkedett, melynek célja, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a 20. századi német művészetet. A tárlat nemcsak a német, de egyben a 20. századi egyetemes művészetnek is az egyik legfontosabb mozgalmát mutatta be, több főmű szerepeltetésével. Az expresszionista művészeket nem érdekelte a jelenségek külső formájának az utánzása. Az egyes ember belső víziója vált egzisztenciális témájukká, szubjektív érzéseik megfogalmazása alkotásra sarkalló vágyukká. Spontán vonalvezetés, absztrahált és leegyszerűsített formanyelv, nagy összefüggő felületek, a torzításra való hajlam, a terek perspektivikus szétlördelése jellemzi alkotásaikat. A japán fametszet és a természeti népek ,,primitív'" művészete, valamint Munch, Van Gogh és Gauguin életműve volt rájuk hatással. Az expresszionizmus grafikája önálló, a festészettel vetekedő művészet. Képviselői különösen alkalmas kifejezőeszköznek tartották a fametszetet, de a litográfiát és a rézkarcot is felhasználták művészi elképzeléseik valóra váltására. A német szervezők nemcsak az expresszionizmus két fő központjában (Drezda, Brückc-csoport: pl. Ludwig Kirchner, Erich Heckel, Karl SchmidtRottluf; München. Blaue Reiter: pl. Vaszilij Kandinszkij, Franz Marc) alkotókat, de olyan egyéni utakon járó művészeket, mint Max Beckmann és Oscar Kokoschka is bevontak a válogatásba. Külföldön rendezett kiállítások A Reneszánsz festmények a budapesti Szépművészeti Múzeumból című kiállítás a tokiói White Public Relations szervezésében 1994. április 7. és 1995. január 22. között a következő városokban került bemutatásra: Tokio, Tobu Museum of Art; Okayama, The Okayama Prefectural Musem of Art; Fukushima, Fukushima Prefectural Museum of Art; Yokohama, Sogo Museum of Art; Kochi, The Museum of Art; Nara, Nara Prefectural Museum of Art. A 70 festményből álló kiállítást Tátrai Vilmos és Urbach Zsuzsa készítette elő, a restaurátori munkákat Szentkirályi Miklós és Forgó Margit szervezte.
