Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
A Szépművészeti Múzeum 1994-ben
A Piranézo - Piranesi parafrázisok kiállítás ötletgazdája, szervezője és rendezője Czére Andrea volt (1994. október 7.-1995. január 8.). A már említett Piranesi-kiállítás Magyarországon elsőízben mutatta be e sokoldalú építész-grafikus életművét. Ezt követően a múzeum a Képzőművészeti Főiskolával és a Nappali Ház című irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőségével együtt képzőművészeti pályázatot hirdetett „Piranesi Budapesten" címmel. Apályázat Piranesi rézkarc-látképeinek, építészeti capriccióinak fantáziaszabadságára, fiktív és reális épületelemeket vegyítő, kötetlen komponálásmódjára, rézkarcainak gazdag felületi textúrájára hívta fel a magyar művészek figyelmét és témakörként Budapestet adta meg. A műfajukban, tárgyukban, művészi eszközeikben változatos pályaműveket az építészeti capriccio átfogó témaköre, a kulturális örökség számbavétele, az elmúlás, az enyészet szépségének és tragikumának megjelenítése, a szorongás életérzésének rokonsága kapcsolta Piranesihez. Művészi vonásaikban a kötetlen fantázia, az irónia, az illuzionizmus. a perspektíva-, a léptékjáték központi jelentősége és a műfajhatárok átjárhatósága áll párhuzamban Piranesi művészetével. A capriccio és a fragmentum a modern művészetnek is kedvelt műfaja, mivel a töredékesség ábrázolása hitelesebb a mind lehetetlenebbnek tűnő teljes áttekintésnél, az egész megjelenítésénél. A pályaművek nagy része sokszorosított grafika volt. de nem hiányzott a rajz, a fotó, a festmény és a díszletterv sem. Elismert művészek és pályakezdő fiatalok, főiskolai hallgatók műveit; 23 pályázó és 13 felkért művész 70 alkotását tekinthetlek meg a látogatók. A négy egyenértékű díj nyertesei: Hegedűs 2 László, Szörtsey Gábor, Veres Andor és egy négytagú team, Szabolcs Timea, Szilágyi Szabolcs, Tomay Dávid, Zölley Ágnes. A P raun-gyűjtemény című kiállítást Katrin Achilles-Syndram és Bodnár Szilvia rendezte (1994. október 21. - november 15. és 1995. április 8—július 31.). A kiállítás előzménye, hogy Katrin Achilles-Syndram berlini művészettörténész a Praun-kabinet rekonstrukcióját választotta doktori disszertációja témájául. Kutatásai nyomán merült fel a gyűjtemény rajzait bemutató kiállítás ötlete. A tárlatot először 1994. március 3. és május 15. között Achilles-Syndram rendezésében a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban láthatta a közönség: a százhúsz budapesti lap és a néhány, más gyűjtemény bői kölcsönzött festmény, rajz, szobor és iparművészeli tárgy átfogó képet adott nemcsak a rajzkollekcióról, hanem a gyűjtemény egészének történetéről is. A kiállítást négyszáz oldalas tudományos katalógus kísérte (Kunst des Sammeins. Das Praunsche Kabinett. Meisterwerke von Dürer bis Carracci. Nürnberg 1994). A Budapesten bemutatott mintegy másfélszáz művet a Szépművészeti Múzeum lapjai közül válogatták a rendezők. A mintegy tízezer műtárgyat magában foglaló Praun-kabinet a 16. század leggazdagabb nürnbergi művészeti kollekciója és egyben az Alpoktól északra eső terület egyik legjelentősebb polgári gyűjteménye volt. Paulus II. Praun (1548-1616) hozta létre, egy Nürnbergbe bevándorolt, a 15-16. század során selyemkelmék gyártásából és főként itáliai üzletkötésekből meggazdagodott kereskedőcsalád sarja. Praun 1590-tól haláláig a családi vállalkozás bolognai képviseletet vezette. Nem nősült meg. s szabadidejét teljesen a gyűjteményének szentelte, amely elsősorban festményeket, rajzokat, sokszorosított grafikát és szobrokat, de számos antik gemmát, érmét, iparművészeti tárgyal és könyvet is tartalmazott. 1616 után a gyűjtemény a Praun család nürnbergi házában maradt, egészen 1801-ig. amikor Johann Friedrich Frauenholz műkereskedő megvásárolta. A kollekció számos darabjának későbbi sorsa ma már ismeretlen, a rajzokat azonban kevés kivétellel
