Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
A Szépművészeti Múzeum 1994-ben
egyik fontos alkotása, a François Girardon körébe sorolható, bronzból öntött XIV. Lajos lovasszobor, a flamand Frans van Loo puszpángfából faragott, jelzett Szent András kisplasztikája, valamint a spanyol barokk sajátos emléke, a sevillai Juan Martinez Montanez köréből származó Ereklyetartó női mellszobor A német barokkot olyan kiemelkedő' darabok szemléltetik, mint a Krisztus keresztrefeszítése aranyozott bronzdombormú' Hans Reichle köréből, a nürnbergi Georg Schweigger Delfinen lovagló Neptunus bronzszobra, és a főleg Schwäbisch Hallban alkotó Leonhard Kern monogrammal jelzett, hársfából faragott szoborcsoportja, a Három Grácia. A bécsi Belvedere mellett múzeumunk rendelkezik Európa egyik legjelentősebb osztrák barokk szoborgyújteményével. Ezen belül is ritkaságnak számít idősebb Johann Bernhard Fischer von Erlach terrakotta domborműve, amely az 1679-es bécsi pestisjárvány gyászos emlékét örökíti meg. Az egyedülállóan gazdag ólomgyűjteménybó'l a kiállításon tanulmányozható Georg Raphael Donner két. nagyméretű reliefje és négy kisplasztikája, valamint Johann Christoph Mader és Johann Platzer egy-egy jelzett domborműve. A korszak egyik különös egyéniségétől, a német származású, de főleg Bécsben és Pozsonyban alkotó Franz Xaver Messersehmidttől három, ólomból öntött Karakterfej, nyolc alabástromból faragott medalion-portré és a szobrász utolsó alkotása, Kovachich Márton György magyar történész ólombüsztje látható a kiállításon. Időszaki kiállítások Március I l-lől május l-ig néhány hónapos szünet után ismét látható volt a Giovan Battista Piranesi grafikai kiállítás, amelyet Czére Andrea rendezett. A Lucas van Leyden és kora című kiállítást a németalföldi művész 500. évfordulója alkalmából Gerszi Teréz és Bodnár Szilvia állította össze (május 6-szeptember 15). Jóllehet Lucas van Leyden képei a korszak németalföldi festészetének legjavához tartoznak, hírnevét mégis inkább réz- és fametszeteinek köszönhette. A Grafikai Gyűjteményében a mester több mint 150 lapot számláló rézmetszet-ceuvrcjének jelentős része megtalálható, melyből 88 lap szerepelt a kiállításon, 4 fametszettel kiegészítve. Az 1508 körül készült legkorábbi alkotásoktól kezdve végigkísérhettük Lucas van Leyden egész művészi pályafutását. Munkásságának első szakaszában szembetú'ncí az a törekvése, hogy a régi témákat új tartalommal töltse meg, és a hagyományos formulákat újszerű invencióval alakítsa át. Műveit a kortársakénál nagyobb egyszerűség, közvetlenség és sok esetben zsánerszerű felfogás jellemzi. Zsáner-ábrázolásai a műfaj legkorábbi példái közé tartoznak Észak-Európában. Az 1520-as évek második felében, munkássága utolsó szakaszában az aktábrázolás problémája foglalkoztatta. Erre egyrészt Dürer metszeteinek tanulmányozása, másrészt az Itáliát járt Jan Gossaerthoz fűződő kapcsolata ösztönözte, de ezirányú stúdiumait az olasz grafikák, elsősorban Marcantonio Raimondi Raffacllo utáni rézmetszetei is befolyásolták. Késéíi lapjain az olasz formanyelv felülkerekedett a tradicionális németalföldi felett. Művészetének sajátosságait és helyét a németalföldi és német kortársak, valamint Marcantonio Raimondi műveinek kontextusában érthetjük meg a legjobban. Jan Wellensz. de Cock. Allaert Claesz. és Dirk Vellert mellett ezért szerepeltek a kiállításon a német grafika legjelentősebb mesterei is, nevezetesen Dürer, Cranach, Altdorfer, Burgkmair és Urs Graf. Lucas számára az ő műveik nemcsak inspirációt, de egyúttal kihívást is jelentettek.