Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Szendergő lány. Adalékok egy újonnan meghatározott Jacob Duck festmény értelmezéséhez
ezúttal is prostituáltak, akik egy „modern tékozló fiú" körül legyeskednek. 26 A szőnyeggel félig letakart asztalon többek között itt egy gyöngysort is találunk, s a ledér hölgyek ugyanolyan apró fülbevalót hordanak, mint amilyet az alvó nőalak fülében is felfedezhetünk a Szépművészeti Múzeum képén. Az említett analógiákkal való szembetűnő egyezések alapján a budapesti Szendergő lány kétséget kizáróan Jacob Ducknek attribuálható. Kompozíciós sajátosságait, fény- és színkezelését tekintve a festmény leginkább Duck késői alkotásaihoz, így többek között az általunk is tárgyalt angliai képhez (53. kép) áll közel, valószínűleg tehát szintén az 1650-es évek végére, vagy az 1660-as évek elejére datálható. A budapesti kép interpretálását némileg megnehezíti, hogy ellentétben a téma említett ábrázolásaivak a jelenetnek ezúttal mindössze egyetlen szereplője van. A cselekmény, ha adott esetben ilyenről egyáltalán beszélhetünk -, az alvás ábrázolására szorítkozik, s látszólag az egyes kiegészítő motívumok sem nyújtanak túl sok támpontot a festmény jelentésének a megfejtéséhez. Ha azonban a képet a korábban vázolt ikonográfiái keretbe helyezve vizsgáljuk, a mai szemmel nézve talán ártatlannak tűnő alvó nőalak rögtön más megvilágításba kerül. Mint utaltunk rá, az alvás motívumához tradicionálisan különféle negatív asszociációk kötődtek, s igen valószínű, hogy Duck azonos témát megörökítő műveihez hasonlóan, ennek a képnek a főszereplője is egy alvó kurtizán. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani a festmény egyes részleteinek közelebbi vizsgálata is. Ajelenet előterében, a szendergő nőalakkal szemben elhelyezett hangszer, a korabeli Hollandiában „zenés házaknak" is nevezett bordélyok egyik elmaradhatatlan kelléke volt. Mindezt Jacob Duck tárgyalt szentpétervári képe mellett számos további, mulató társaságot vagy bordélyjelentet ábrázoló életkép is bizonyítja. Zeneszerszámok, s különösen húros hangszerek ugyanakkor esetenként kifejezetten erotikus jelentést is nyerhettek. 27 Egy lant vagy egy gordonka utalhatott a (romlott) nőre, a női szeméremrészre, de akár magára a szerelmi aktusra is, mint ahogy ez többek között a 17. század első felében számos kiadást megért „Nova Poemata" című kötet egyes részleteiből is kiderül. 28 Feltehetően nem minden célzatosság nélkül festette meg Duck az alvó nő szoknyája mellett a padlón heverő levetelt lábbelit sem, hiszen ehhez a motívumhoz is pikáns asszociációk kapcsolódtak az adott időszakban. 29 Itt jegyezhetjük meg, hogy az esetünkben csupán jelzésszerűen, a festő több említett művén ugyanakkor hangsúlyosan megjclenó' lábmelegítő, Roemer Visscher 1614-ben megjelent „Sinnepoppenjének" egyik emblémája alapján szerelmi metaforaként is értelmezhető 30 Adott összefüggésben az asztalon látható kialudt gyertya szintúgy burkolt erotikus célzásként fogható fel, egy korabeli szólás :íl Wehl, JA., Card Players and Merrymakers: A Moral Lesson, Worcester Art Museum Bulletin 4 (1975) nr. 3, 8-16. 27 De Jongh, E., Réalisme en schijnrealisme in de Hollandse schilderkunst van de zeventiende eeuw, in Rembrandt en zijn tijd, Kat. Brüsszel 1971, 178.; Naumann, 0., Frans van Mieris the Elder l-II, Doomspijk 1981, I, 122. 2X Becker, J., ,,De duystere sin van de geschilderde figueren": zum Doppelsinn in Rätsel, Emblem und Genrestück, in: Vekeman, H.-Müller Hofstede, J. (szerk.), Wort und Bild in der niederländischen Kunst und Literatur des 16. und 17. Jahrhunderts, Erftstadt 1984, 17-29; Moffit, J.F., The Fifteen Emblematic „Genre Scenes" in the Nova Poemata (1624), Konsthistorisk tidskrift 58(1989) 157-165. 29 De Jongh. E., Erotica in vogelperspectief. De dubbelzinnigheid van een reeks 17de-eeuwse genrevoorstellingen, Simiolus 3(1968-69) 22-74, különösen 36-37. 3(1 „Mignon des Dames", Visscher, R., Sinnepoppen, Amszterdam 1614, 178. Eddy de Jongh, Duck egy másik képe kapcsán utal ugyanerre a motívumra: Tol Lering en Vermaak. i.m. (6.j.) 96-97.
