Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

Fa halotti szobrok a budapesti Egyiptomi Gyűjteményben

akhmimi sztélé szereplőivel, ahol egy bizonyos Dzsehutimesz (felesége Udzsa-Su) Taserit-Menu apjaként szerepel.

31 Maga a szobor Raven IVF csoportjába tartozik

32 és szoros rokonságban áll az IVC csoport példányaival. A teljes szobrot egy kairói ép darab eléggé hitelesen mutathatja be azzal a különbséggel, hogy ott a test festése vörös, míg példányunkon fekete, valamint annak hátán lemezzel záródó kazetta van, a budapesti szobor pedig koporsószerüen van kiképezve.

33 A szobor a Ptolemaiosz kor első felére datálható.

34 A szobor-típus széleskörű elterjedéséről nemcsak a nagy centrumok temetkezéseiből előkerült számos, jó kvalitású példány, hanem a sok, provinciális, legtöbb esetben nagyon gyenge kivitelű darab is tanúskodik. A római kor első évszázadában, ha nem is szűnt meg egyik pillanatról a másikra a szobor-készítés, de a szokás elhalásának vagyunk tanúi, mely a vallásos igények változásával együtt a temetkezések tömeges jellegével és az általános elszegényedéssel magyarázható. Jellegzetesen késői Ptolemaiosz kori példány gyűjteményünk e szobor-típust illetően utolsó darabja. 5. Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobor (9-10.kép)

35 A múmiatestű szobor magas talapzaton áll. Sem a figurában, sem a talapzatban nincs üreg. A fejtetőn a korona beillesztésére szolgáló lyuk a fa csappal együtt megmaradt. A fára stukkós alapozás nélkül festettek és a festés csaknem teljesen lekopott. A magas és kerek fejet háromosztatú paróka övezi, melynek elülső két szárnya plasztikusan kidolgozott, míg hátul csak festéssel jelezték. Felületén fekete festés nyomai maradtak fenn. A sárga arc széles és telt, a szemek erősen kiugranak, az alsó és a felső szemhéj körül, a késői Ptolemaiosz kori fakoporsókéhoz hasonlóan a szempillákat fekete rovátkákkal jelezték. Az orcák, a vörös száj és az áll plasztikusan kidolgozottak. A nyakon, a mélyen kezdődő uzekh-ga\\év\g élénk vörös festés látható. Nagy, hasig érő gallért visel, melyen többsoros gyöngydísz nyomai maradtak fenn. Ez alatt, középen, egy sor függőleges felirat vonul a lábfejig, majd onnan tovább a talapzat közepén a bázis széléig. A két, fekete csík közé írt felirat jegyei nagyméretűek, vastagok, de olyannyira lekoptak, hogy olvashatatlanok. Az itt-ott kivehető jegyekből feltételezhető, hogy rövid áldozati formulát tartalmazott. A nagy, ormótlan talapzatnak csak a felső oldala volt festett és csak a szobor lábai körül maradtak fenn vörös festésnyomok. Lehetséges, hogy a szobor a közép egyiptomi Gamhoudból származik, ahol a század első éveiben A. Kamal folytatott ásatásokat egy i.e. 3-l.sz.-i temetőben,

36 melynek leleteiből felnőtt és gyermek fakoporsók, kartonázs-díszek, maszkok és kanópusztartók tekintélyes mennyisége került, Kairón kívül Budapestre, Bécsbe és Krakkóba.

37 Mivel a tárgyak megérkezésekor semmiféle katalogizálás nem történt, csak a koporsók és a kartonázsok összetartozása állapítható meg, a többi darab csak feltételezhetően utal a gamhoudi származásra. A Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobor a 31 BM 1139 = Budge, E.A.W., A Guide to the Egyptian Galleries (Sculptures), London 1909. n° 1001, 268, XXXVII. t.; Munro, i.m. 326. 3

; Raven, i.m. 268 és 270. 33 Kairo, Egyiptomi Múzeum, ltsz.: 28+3+25+7: Varga. E., Recherche généalogique. Aegyptus Museis Rediviva. Mise, in honorem H. De Meulcnaere. Bruxelles 1993, 187, 8-9. ábrák. 34 Hasonlóan a Raven által az I

VC-F csoportokba sorolhat példányokhoz. Raven, i.m. 270. j5 Ltsz.: 51.1930. A szobor magassága csappal együtt 51,5 cm; a csap m.: 4,5 cm. A talapzat: 32.7 x 11 x 9,5 cm. Igen rossz minőségű, csomós fa: Oroszlán, Z.-Dobrovits, A., i.m. 81 36 Kamal, A., Fouilles à Gamhoud. ASAE 9 ( 1908) 8-30. 37 A gamhoudi koporsókról: Varga, E., Egyiptomi kiállítás. Vezető, Budapest 1980, 53. 31 k; Wessetzky V., Données relatives à l'interprétation des représentations égyptiennes de poissons. SZMKözl 42 (1974), 3-12, 4.k.; Győry, H., Egy múmiakoporsó Gamhoudból. (Múzeumi Újság) Budapest 1990, 1-6.