Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Fa halotti szobrok a budapesti Egyiptomi Gyűjteményben
késői Ptolemaiosz kor fa sírmellékleteinek kidolgozását és díszeit viseli magán, s az általános, valamint a gamhoudi leletek stílusjegyei alapján az i.e. 2-l.sz. fordulójára datálható. 38 Összefoglalva megállapítható, hogy a díszítetlen. s c /i-típusú szobrok a XVIII. dinasztiától kezdve egészen a Ptolemaiosz kor derekáig megtalálhatók a sírkultusz emlékei között. Elkülöníthető példányai a fekete festésű múmia szobrok a XXI. dinasztia végéig voltak meghatározóak. 39 A kivájt belsejü, színes Ozirisz szobrok a XIX. dinasztiától kezdve papirusztartóként szolgáltak 40 és ezek mintájára készültek a XXI. dinasztia idején a feketére festett, papirusztartó üreggel kialakított Ozirisz szobrok. Feltételezhető, hogy a fekete borítás, nem csupán stiláris sajátosság volt, hanem az újbirodalmi fényes fekete máz utánzásaként alkalmazásában szerepet játszott a sírmelléklet védelme. A XVIII. és XIX. dinasztia korában a királysírok kultusztárgyait és az előkelő elhunytak sírmellékleteit - elsősorban a rajtuk lévő szövegeket, de például a maszkokat is - a gyantás fekete borítás és azt követően a fekete festés mágikusan óvta a profanizálástól. 41 Mindkét szobor típus igen népszerű volt a XXI. dinasztia Amon papi temetkezéseiben, anélkül azonban, hogy bármelyik is kiszorította volna a másikat, legfeljebb annyi állapítható meg, hogy a Deir el-Bahariban feltárt leletek között aránytalanul nagyobb számban kerültek elö a kivájt Ozirisz szobrok, 42 mint az s c /í-típusok a szórvány leletek között. Az a kérdés azonban, hogy miként alakult ki az előbbi típusok mellett és után az igazi Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobor, máig nyitva áll. Raven III. csoportba sorolt példányai és Aston V. csoportba, azaz az i.e. 750-675 közé sorolt szobrai nem adnak választ erre a kérdésre. Az V. típus a hagyományos Ozirisz-modellt folytatja az átmenet legcsekélyebb jele nélkül, a III. csoport darabjai pedig már egy kialakult és kanonizált típust örökítenek meg. Remélhető, hogy a még publikálatlan példányok közreadásával erre az átmenetre is fény derül. Kha-aa múmia alakú (5-6.kép) budapesti szobra az összekötő láncszemek egyike lehet, mely a Ptah-Szokarisz-Ozirisz szobrok kialakulásához vezet. A klasszikus típust ábrázoló szobrok többsége a Ptolemaiosz korban készült. A feliratokban himnuszt, oziriánus imádságot, egyszerű áldozati formulát vagy csupán genealógiai adatokat tartalmazó szövegek olvashatók. 43 A művészileg is becses, nagyméretű és gazdagon díszített példányok, 44 melyek közé a budapesti, koporsószerűen kidolgozott szobor hátoldala is tartozott (8.kép) az i.e. 3-2.sz.-ra datálhatok. A thébai eredetű darabok mellett érdemes figyelembe venni a meghatározó szerkezeti és stiláris Példányunkkal meglepő hasonlóságot mutat egy Roanne-i szobor: Gabolde, P., Catalogue du Musée J. Déchelette. Roanne 1990. "n 0 035, 64. "' Raven, i.m. lA-IB. 40 Aston, i.m. 106. 41 Tuia maszkja a kairói Egyiptomi Múzeumban (Davis, i.m. 22. XV t.). melyről részben eltávolították a fekete fedőréteget; Szaleh, M., Musée Egyptien du Caire, Mainz 1987, 145, vagy III. Thotmesz, II. Amenhotep. 111 Amenhotep, IV. Thotmesz és Horemheb szobrain a királysírok mellékletei között (Guide du Musée Egyptien du Caire. Le Caire 1968, 3730-3794 sz.). A fekete borításra más magyarázatot javasolt Edwards, I.E. S., Treasures ofTutankhamon, London 1972, n° 1. Ld. még: Lucas, A., Ancient Egyptian Material. London 1962. 314-316. Gyűjteményünkben Neb-dzsefau Deir el-Medinéből származó gyönyörű fa halotti szobrán a feliratot vastag, fekete réteg borítja, és csak a kopott részeken olvashatók a szobor törzsén körbefutó feliratsorok. Ltsz.: 81 12-E. XIX. dinasztia: The Museum of Fine Arts. Szerk.: Bodnár Sz., Budapest 1995, 16.9.kép. 4 " Darcssy. G.. Les sépultures des prêtres d'Ammon à Deir el-Bahari. ASAE 1 (1900) 141-148. 43 Raven, i.m. 267-270, 1VC-F csoport. 44 Mint például az IVC csoportva sorolható, nagyméretű, aranyozott arcú. akhmimi szobor (ltsz.: 51.2098): Varga, i.m. in: Mise. /7. De Meulenaere, 185-188,'1-6.kép.
