Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Carlo Cesi mint rajzoló
Pietro Boncompagni egyetlen lányának eljegyzése alkalmából került sor. Dokumentumokból tudjuk, hogy 1661-ben Maddalena lánya és conte Filippo Camerata esküvője alkalmából palotája egy részét számukra lakás céljára átengedte, ami oka lehetett a renoválásnak és az újbóli dekorálásnak. Az a tény, hogy Carlo Cesi Pietro Boncompagni közvetlen szomszédságában, a vicolo del Corallóban lakott, nem csekély szerepet játszhatott alkalmazásában. Térjünk vissza a budapesti rajzhoz. A régi meghatározás a lapot Albaninak tulajdonítja. Később Baglione neve alatt szerepel. Czobor Ágnes a rajzzal kapcsolatban Gioseffo del Sole szerzőségére gondolt. Albanival összefüggésben a mester azonos témájú, a római Palazzo Verospiban található freskójára gondolhattak. Ha összehasonlítjuk a rajzot egy Düsseldorfban őrzött, Vitzthum által Baglionénak tulajdonított rajzzal (59. kép), amely a Casino Rospigliosi Aurora-freskójával áll kapcsolatban, valóban felmerülhetett Baglione neve a stílusbeli hasonlóságok, főként a fedőfehér pasztózus felvitelének módja miatt. 18 Azonban azóta, hogy Giorgio Szymonowicz lengyel festő metszeteit a római Palazzo Odescalchi Lazzaro Baldi által készített, elpusztult freskódíszéről publikálták, világos, hogy a düsseldorfi rajz Baldi kezétől való, aki a lengyel festő mestere volt. 19 Baldi és Cesi rajzainak összehasonlítása azért is tanulságos, mert mindkét művész egyidejűleg Cortona mellett dolgozott 1647 után, és együtt vettek részt, - Cortona vezetésével - VII. Sándor pápa Galériájának a kifestésében. Valóban feltűnő egyezések vannak a két mester lapjain a rajzi eszközök kezelésében, formai egyezéseket találhatunk továbbá a figurafelfogásban is. Nyomott, szinte groteszk testek ezek, amelyek ecsettel készültek a fedőfehér erőteljes alkalmazásával. A kalligrafikus vonalakkal történő kontúrozás nem jellemző ezekre a Cortonán iskolázott festőkre. A tónusértékek jobban érdekelték őket. Míg Cesi szinte kizárólag ecsettel dolgozott, Baldinál előtérbe került a tollal való gyors alárajzolás, ebben a tekintetben rajzai Ferri műveivel rokoníthatók, aki Cortona legközelebbi tanítványa volt. E megfigyelésekhez kapcsolva még egy további rajzot szeretnék Cesi rajzolói œuvre-jéhez sorolni, azt a Xavért Szent Ferenc halálát ábrázoló lapot (60. kép), amelyet a madridi Nemzeti Könyvtárban Manuela Mena véleménye alapján Pier Francesco Mola műveként őriznek. 211 Barcia attribúcióját, mely szerint a lapot Maratti készítette, és a Gesù oltárképével áll kapcsolatban, elvethetjük. Első pillantásra meggyőzőnek tűnik Mola szerzősége, mivel az ő rajzai között is találunk hasonló módon, fehérrel kiemelt ecsetrajzokat. Ilyen témájú, általa kivitelezett festményt azonban nem ismerünk. A kompozíció-vázlatot ezzel szemben minden nehézség nélkül Cesi haarlemi Pásztorok imádása rajza mellé állíthatjuk. A nagyvonalú ecsetvonásokkal, többnyire ólomfehérrel rajzolt figurák igen hasonlóak a formák szinte összefolyó, elnagyolt visszaadásában. Az egyezések Moreili módszerével szinte az egyes testrészek anatómiai artikulációjáig követhetők. A madridi lap Cesinek tulajdonítása annak ellenére meggyőzőnek tűnik, hogy hozzátartozó festmény hiányában összehasonlítás nem lehetséges. Természetesen egyáltalán nem kizárt, hogy a többi elismert festővel együtt 1670 körül Cesi is pályázott ezzel, vagy egy hasonló rajzzal a Gesu-oltárkép megbízásának elnyeréséért. Stílusának sajátosságai alapján szintén Cesi műve a 18 Schaar, E., Kat. Meisterzeichnungen der Sammlung Krähe, Kunstmuseum Düsseldorf 1969, 30, 33.SZ. 19 Pampalonc, A., Disegni di Lazzaro Baldi nelle collezioni del Gahinetto Nazionale delle Stampe, Rom 1979, 17. A düsseldorfi rajzot ezzel összefüggésben nem említik. 211 Mena Marques, M., Dihujos Italianos de los siglos XVII y XVIII en la Bihlioteca Nacional, Madrid 1984, 112, 103.sz.
