Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában

évtizede részben előkerült freskó (44-45. kép). Erről választották le a fallal együtt a négy fejet és egy még lappangó ötödiket is, nevezetesen a jobboldali boltív alatt álló Szent Skolasztikáét, akit fekete bencés öltözéke és a galamb motívuma tesz azonosíthatóvá (a 44. kép fotómontázsán a fejekkel kiegészítve mutatjuk be a freskót).

33 A lunettával koronázott, hármas árkáddal tagolt oltárképet imitáló falfestmény olyan háttérből emelkedik ki, amelyet különféle színű erezett kőkockák és egy vörös alapra festett növénydíszes fríz alkotnak. A fríz ugyanolyan jellegű, mint a refektórium két hosszanti falának fríze, és eredetileg az egész helyiségen körbe kellett futnia, minthogy azonos magasságban a szemközti falon is látni a nyomát. Maga az oltárkép-freskó, amely márványberakásokat és - a két kisebb árkád fölött - faragott puttókat imitál, diadalívként a szabad égre nyílik: az illuzionisztikus hatásnak ez a hivalkodó alkalmazása ismét eszünkbe idézi a refektóriumbeli Keresztrefeszítés festőjének Mantegna iránti elkötelezettségét. Középen a kis kápolna névadó szentje, Márton jelenik meg. A szent jótéteményében részesülő koldus arca (45. kép) igen jellemző festőnkre. Olyan ez az arc, mint valami üres maszk: nehézkes körvonal határolja, erőszakoltan hangsúlyos a szemöldök íve, az ajkak mintha rúzsozva lennének, fekete lőrés nyílik a két fogsor között. A többi fej hiányzó helyét könnyen ki lehet tölteni a már említett négy töredékkel: Szent Márton a balján álló koldus felé forduló ifjú szent, Szent Benedeké a jobbra forduló szakállas arc, tekintetén látni, hogy olvas, végül Mária és a gyermek arca a lunettáról való. A kis Jézus áldó keze mellé oda tudjuk képzelni az anya csak kis részben látható balját, amelynek ujjai szeretetteljes gesztussal a gyermek mellére simultak, Mantegna drezdai Madonnájára csakúgy emlékeztetve, mint Bellini olyan érettkori műveire, amilyen az Accademia Carrara Morelli-Madonnája vagy a velencei Accademia vörös kerubos Máriája. A régi kórus hátulsó falát uraló freskó Szent Benedeket ábrázolja, amint szerzetestársainak átnyújtja a regulát (46. kép). A szent alakja látványos rövidülésben jelenik meg előttünk, trónusának bizarr oromzata harminc évvel korábbi, még az Ovetari-kápolna idejéből való motívumot ismétel. Erre a freskóra mindmáig senki sem fordított figyelmet, pedig ismét csak az itt tárgyalt festő munkája.

34 Koherens az egész faldekoráció a bordákon végigfutó bonyolult mintákkal (amelyeket márványimitáció gazdagít a boltmezőkben), a kazetta-díszítéssel Giacomo Zocchi da Massafiscaglia 33 Érdemes lenne megtisztítani a bcmeszcléstől a fal felső részét, ahol talán teljes egészében megőrződött a lunetta. Ha ez megtörténnék, akkor lehetséges, sőt kívánatos volna a négy fragmentum visszaillesztése, hogy össze lehessen varrni a kép jelenleg erősen szakadozott szövedéket. M A szentély bővítése a század második felének egyik legnagyobb szabású építkezése, amelyről már Giacomo Zocchi di Massafiscaglia 1457-cs végrendelete rendelkezett (Sartori 1970, i.m. |7.j.] 433), dc munkálatai csak kevéssel 1474 előtt kezdődtek meg. 1467 és 1477 között Francesco da Parma és Domenico da Piaccnza az új kóruspadot faragják. 1476. január 14-én készül cl az altemplom, ahová átszállítják Szent Justina urnáját. Szent Mátyás urnáját, amelyet a munkálatok miatt távolítottak cl, csak 1483-ban helyezik vissza, amikor már minden munka befejeződött. Vö. Brcsciani Alvarez, G., La Basilica di Santa Giustina ncllc sue fasi storico-costruttivc, in La Basilica, i.m. (7.j.) 65-143, különösen 111-113. Francesco Trolesc atya ugyanakkor arra hívja fel a figyelmemet, hogy az oltár felszentelésére csak 1487ben került sor, amint cgy szerzetesi breviárium széljegyzetéből kiderül (Padova, Bibliotcca Univcrsitaria, ms. 1290, C.2 r: Di Luzio, B.M., in Kat. / Benedettini a Padova e nel temtorio padovano attraverso i secoli, a cura di Dc Nicolö, A. és Trolesc, F.G., Padova 1980, 391): az Angelo mester műhelye által megvalósított faldckorálás nagy valószínűséggel csupán egy-két évvel korábbra tehető, vagyis időben nincs távol a böjti refektóriumban dokumentált munkától. Bal kezével Szent Benedek könyvet tart felénk, amely a bencés regula incipit-)éné\ van nyitva: "AUSCULTA O FILI PR/a/ECEPTA MAGISTRI ET IN/clina aurcm cordis tui ct admonitioncm pii patris libenter cxcipc'7: "Hallgasd meg, ó fiam, a mester tanításail,/szívcdnck legyen meg a hajlandósága és fogadd örömmel a jámbor atya intését"/.