Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában

sírkamrájában, az ajtók keretezésével, a boltíveket kísérő fonatos frízekkel és az ablakfülkékkel, amelyeket ugyanaz a rendkívül színes márványutánzat borít be, mint amilyet a San Martino-kápolnában láttunk. A félmagasságban húzódó, tondókat is magába foglaló széles frízt a 16. században átfestették, kivéve a trónoló Szent Benedek alatti részt Szent Jusztina tondójával és egy töredéket a jobboldali első falszakaszon. Az a benyomásunk egyébként, hogy ezeknek a frízeknek a kivitelezésébe Angelo mester egy műhelytársát is bevonta (talán Francesco di Giacomo delle Pescheriét?), minthogy Szent Jusztina alakja és a fríz alatti hat monokróm fekete konzol bőségszarut tartó angyala egy finomabb kéz művének tűnik. Az erőteljesebb mester ismerhető fel végezetül, méghozzá igen világosan, egy jelentős freskóban (47-48. kép) a dormitórium folyosójának közepén. Ez a freskó egy ajtót keretezett, amely a konyha ma már nem létező udvarának loggiájára nyílott. Szeráfok alkotta mandorlától övezve, rövidülésben ábrázolt halványuló rózsaszín felhők kíséretében, leplezetlen Mantegna-utánzatként hatalmas Atyaisten félalakja tűnik elénk, egy alulnézetben láttatott, illuzionisztikus, klasszicizáló árkádív túloldalán, amelynek alapszíne a porfiré. Kazetták, kandeláberek és ökörfejek díszítik, az enyhén csúcsíves boltozat és a festett árkádív közét pedig két, kagylót tartó puttó tölti ki. A vérvörös, telt arc az élesen különváló hófehér hajjal és szakállal, valamint a hangsúlyosan körvonalazott, kissé tömlőszerű kezek jellemzőek a festőre.

35 A szemben levő fal különös kompozíciójú Angyali Üdvözlet freskója (49. kép), amely néhány sárga ecsetvonástól eltekintve monokróm, ismét felveti a közvetlen munkatárs (Francesco di Giacomo delle Pescherie?) lehetőségét. A tematikai folytonosság szolgáltatta bizonyíték alapján ettől a műhelytárstól - akinek finomabb a festésmódja, aprólékosabb a rajza - származik a dormitórium folyosójának mindkét oldalfalán végigfutó fríz. A frízbe szentek mellképei illeszkednek, amelyek szinte mind elpusztultak, kivéve a legdélebbre eső két első mellképet, Szent Benedekét és Szent Jusztináét, de ezek is éppen hogy csak azonosíthatók.

36 Angelo Zoppo volt ennek a termékeny műhelynek a feje? Az 1489-es dokumentumban (és az ugyanebben az évben keletkezelt, a vendégház kerengőjét díszítő freskók befejezéséről szóló másik iratban) nincs megadva sem az atyai név - "di Bartolomeo", - sem a szülőhely - Fiumicello -, sem a nevéhez biggyesztett szomorú "claudus" (sánta, olaszul "zoppo") jelző. Ebből adódik az összetévesztés lehetősége két másik, azonos keresztnevű mesterrel, akik vele egyidőben működtek Padovában. Az egyik Angelo di Domenichino de'Linaroli, aki 1453-ban lépett be a festők céhébe, mint a milánói Pietro Maggi tanítványa,

37 akinek a nagykorú fivér bízta a gondjaira; 1455-től semmiféle hírünk nincs róla. A másik Angelo di Silvestro, akiről a dokumentumok a következőket árulják el: 1465-ben Squarcione 35 Ivanoff, Lm. (8.j.) 195, 29.k., mint Jacopo da Montagnana. A jobboldali álpilasztcrt századunk hatvanas eveiben restaurálták. A freskó szabálytalan törésvonallal, talán egy későbbi kapu profiljának mentén szakad meg, dc valószínű, hogy cz a grandiózus Atyaisten eredetileg sem valamely jelenet, hanem a loggiára nyíló kijárat fölött magasodott. Kétoldalt angyalok voltak, amit onnan tudunk, hogy balra cgy szárny körvonala vehető ki; valószínűleg azon az illuzionisztikus mellvéden álltak, amely a porfirszerű álpillérhez cgy hátrébb levő síkon kapcsolódik. 3* Angelo mester ezeknek a frízeknek a megfesétését segédjeire bízta, akik a vendégház kercngője freskóinak befejezésérc 1489. november 5-én kötött szerződés tanúsága szerint számosan lehettek (1. 27.j.). Azok a frízek is, amelyek a jelenlegi könyvtárat díszítik - ez a helyiség az 1694-cs alaprajz idejében magtárnak szolgált, eredeti rendeltetését homály fedi - ugyanahhoz a családhoz tartoznak mint a régi kórus, a böjti refcktórium, a dormitórium és a San Martino-kápolna frízei, még akkor is, ha a tondókba foglalt alakok nem tekinthetők Angelo mester sajátkezű munkáinak. 37 Lazzarini-Moschctti, Lm. (12.j.) 101, 109, 203-204 (doc. CVII), 208 (doe. XCVI).