Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában

feljegyzéssel, mely szerint azt "1489-ben Angelo mester" festette volna.

14 Míg ez utóbbi útmutatás a helyes irányba vezetett, a freskó helyére vonatkozó megállapítás félreértések máig tartó sorozatához adott tápot. A régi refcktórium, mint Francesco Trolesc atya szíves közlése nyomán megtudtam, jóval kisebb helyiség volt a konyhától rögtön keletre, azon épületszárny közelében, amely később majd a pihenő refektóriumnak ad otthont. Ez utóbbi nem téveszthető össze a böjti refektóriummal, amelyet Brandolese is félreérthetetlenül ír le, megemlítve a hozzá vezető átriumot, abban pedig a ma is meglévő mosdótálat a vízfakasztó Mózes figurájával.

15 Egyértelmű Brandolese leírása a böjti refektóriumról, noha "Paris Bordone festményét, Jézus Krisztus lakomáját a farizeus házában" véli ott látni, amely pedig a pihenő refektórium részére készült és 1795-ben épp az egyik apáti lakosztályban volt elhelyezve.

16 Brandolese a képet nyilvánvalóan Romanino Utolsó Vacsorájával (ma a Museo Civicóban) tévesztette össze, ugyanúgy mint őelőtte már Rossetti és de Lazara is.

17 Az a Keresztrefeszítés tehát, amelyről Brandolese ír elismeréssel - "igen szép, természet után festett fejeket látni rajta (...) megállapítható, hogy Squarcione iskolájából származik"

18 nem az itt tárgyalt freskóval azonos, hanem azzal, amelyet Cavalcaselle tanulmányozott 14 Brandolese, P., Pitture, sculture, architetture ed altre cose notabili di Padova, Padova 1795, 99. Az a passzus, amelyet Muraro neki tulajdonít - "mind arányaikban, mind elevenségükben igazán nagy figurák" -, valójában Lanzitól származik: Lanzi, L., Storia pittorica della Italia II, Firenze 1808, ed. a cura di Capucci, M., Verona 1970, 36. A passzus valószínűleg ugyanarra a műre vonatkozik, sőt lehetséges, hogy közvetlen átvétel Brandolcsctől. A régi refcktórium, amely 1795-ben már csupán "konyha melletti szoba", csakis a már a 15. századi reformhoz kapcsolódó bővítési munkálatok előtt is meglévő középső épületszárnyban lehetett, a káptalan és a konyha udvara között. A Modesto Albancsc atya rajza alapján, 1694-ben Francesco Bcrtin által készített, és Massimo Gervasi apátnak ajánlott mctszctalaprajzon (41. kép) a régi refcktórium már elvesztette eredeti rendeltetését: ha Brandolese leírásából indulunk ki, akkor azzal a helyiséggel feleltethetjük meg, amely a "cucina grande" (nagy konyha, 28.sz.) mellett mint "massaria dclla cucina" (konyhafclszcrclésckct tároló helyiség, 27.sz.) van feltüntetve. Szíves közlése szerint Trolesc atya emlékszik egy régi ajtónyílásra, amely a konyha és a feltételezhető régi refcktórium között étclhordásra szolgált. A nyílásra falbontáskor találtak rá, majd újból befalazták. Brandolese téves azonosítását csaknem egyidőben Giovanni De Lázáránál is megtaláljuk, aki 1793. július 31-én "a konyha melletti szobában" látja "az életnagyságú alakokkal megfestett, szép dc besötétedett Keresztrefeszítést, Squarcione tanítványának, Angelo mesternek 1489-ben készített művét." Vö. Dc Lazara, G., Catalogo delle pitture notificate a Padova (1793) cd. in Dc Nicolö Salmazo, A., La catalogazionc del patrimonio artistico ncl XVIII secolo. 1793-1795: Giovanni De Lazara c l'elcnco delle pubblichc pitture della provincia di Padova. Attualità di un sistema, Bollettino del Museo Civico di Padova 62 (1973) 70. 15 Brandolese, /'.//. (14.j.). Andrea Riccio műve, Mózes bronzszobra jelenleg a párizsi Musée Jacqucmart-André-ban található (vö. de la Mourcyrc-Gavoty, F., Inventaire des collections publiques françaises 19. Institut de France. Paris - Musée Jacquemart-André. Sculpture italienne, Paris 1975, 159.SZ.). ir

' Mint Alcssandro Ballarin megállapította, valójában Domenico Campagnola 1550-52 körül megrendelt és jelenleg a Musco Civicóban őrzött festményéről van szó: Saccomani, E., in Kat Da Bellini a Tintoretto, i.m. (3.j.) 152-153. 17 Attardi, L., uott., 113-115. A két kép felcseréléséről vö. Mariani Canova, G., Alle origini dclla Pinacotcca Civica di Padova: i dipinti dellc corporazioni religiose soppresse c la gallcria abbazialc di S. Giustina, Bollettino del Museo Civico di Padova 69 (1980) 3-221, különösen 131. 18 Brandolese,/./!. (14.j.)