Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában

csoport közötti kapcsolat meglétét a továbbiakban néhányan határozottan tagadták. Italo Furlan megpróbálta korábbra datálni a reí ektórium Keresztrefeszítését, mondván, hogy az "a Mantegna-örökség közvetlen felhasználásának egyik legelső dokumentuma, amely nem lehet későbbi a hetedik évtizednél,"

10 míg Mauro Lucco "a korszak egyik legkiválóbb helyi tehetségét" látta benne színre lépni, aki "a Giovanni Bellini által véghezvitt reneszánsz fordulat nyomán újítja meg Mantegna örökségét."

11 Lucco egyszersmind különválasztotta a Scalzi-oltárkép és a Scuola freskótöredékei alkotta csoportot, annak a Prospero da Piazzolának fennmaradt munkákkal eladdig összefüggésbe nem hozott nevéhez kapcsolva őket, aki 1473 és 1521 közötti dokumentumokban több ízben Jacopo da Montagnanával együtt szerepel.

12 Van azonban egy biztos pont, amely új távlatokat nyit a kérdés kutatása számára: a budapesti töredéket ugyanarról a falról választották le, amelyen az 1955-ben előkerült töredékek találhatók. A siratok mögött, jobboldalt felül látható falak a helyszínen maradt falkép-részleten Krisztus lábától balra folytatódnak (34. kép): a rózsaszín falat árnyékos falköz követi, ahol pálmához hasonló növények bújnak meg, utána a csúcsfényt érzékeltető vastag fehér vonallal határolt szürke fal következik, végül ismét egy rózsaszín fal, kicsiny lőrésekkel. A távolság, amely az első fal szélét elválasztja a jó lator keresztjének bal szélétől, itt is, ott is 74,5 cm; a keresztre kötél tekeredik, az ugyanis, amelyik a jó lator lábát kötözi meg, és csakugyan folytatódik is az in situ töredéken, csupán az a secco festett befejező ecsetvonások hiányoznak róla (36. kép). A mintegy szivaccsal festett falombok és a falak elé rajzolódó száraz ágak további adalékul szolgálnak az összetartozás mellett, ha egyáltalán szükség van még bizonyítékokra. Ezen a ponton elengedhetetlenné válik annak tisztázása, hogy a böjti refektórium Keresztrefeszítése csakugyan azonos e azzal a freskóval, amelyért Angelo mester 1489-ben kapott fizetséget, hiszen éppen ez az, amit Furlan és Lucco egyaránt kétségbevont. Muraro szerint az 1955-ben megtalált freskó

13 azzal a falképpel azonosítható, amelyet mint "Urunk Keresztrefeszítését életnagyságú figurákkal" 1795-ben Brandolese a "régi refektóriumban" (jelenleg a konyha melletti helyiség) levőként írt le, és kapcsolt össze egy, a monostor levéltárában őrzött kéziratos esetleg az "angclus" vagy "agnolus" név vége sejthető, ugyanazon névé tehát, amely a Santa Giustina rcfektóriumi freskójára vonatkozó dokumentumban is szerepel (amint azonban látni fogjuk, a három szóbajöhető Angelo közül egyik sem veronai). Az igazi Benaglio művei közé sorolható viszont - méghozzá a Canozziktól érkező intenzív ösztönzések korszakából való művek számát gyarapítva (amilyenek a Corrcr, a Jacquemart-André, a loverci és a washingtoni múzeumok Madonnái) -, a poncc-i (Puerto Rico) Musco dc Arte szerzetest ábrázoló képmása (ltsz.: 62.0261, Krcss 358), amelyet a szakirodalom eddig egyöntetűen Giovanni Boccati munkájának tartott. 10 Furlan, L., in Kat. Dopo Mantegna, i.m. (5.j.) 15 (innen való az idézet), 25-26 (a szerző hajlik arra, hogy magának Jacopo da Montagnanának adja a Puppi által Angelo Zottónak tulajdonított többi darabot). 11 Lucco 1977, i.h. (9.j.) 113. Hasonló fenntartásokkal él Spiazzi, A.M., Tre tavolc del secolo XV c gli affreschi dclla Scuola di S. Giuseppe in Padcwa, Bollettino del Museo Civico di Padova 68 (1979) 39, 9.j. 12 Uő., 1984, i.h. (9.j.) 129-130, 47.j. és 133-134. Prospero da Piazzolához vö. Lazzarini, V.Moschctti, A., Documenti relativi alla pittura padovana del secolo XV, Vcnczia 1908; Moschctti, A., Di Jacopo da Montagnana c delle opère suc II, Bollettino del Museo Civico di Padova 21 (1928) 165-219, különösen 176, 2.j. és 185; Sambin, P., Nuovi documenti per la storia dclla pittura in Padova dal XIV al XVI secolo: 1. Prospero da Piazzola, Bartolomco Montagna, Jacopo da Montagnana, Jacopo da Féltre, Nicoletto da Modena, Bollettino del Museo Civico di Padova 51 (1962) 99-126, különösen 102-103; SartorUm. (7.j.) 197-198. 13 Muraro, i.h. (6.j.).