Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Biztos pont egy "hitvány festő", a padovai Angelo Zoppo munkásságában

első támpontot. Puppi még egy lépéssel továbbment azonosítási kísérletében, amikor összehasonlította a Scuola di San Marco e San Sebastiano elveszett Keresztrefeszítésének kompozícióját - erről Luigi Pizzi készített meglehetősen hozzávetőleges rajzvázlatokat 1818-ban, közvetlenül a freskók elpusztítása előtt - egy grandiózus Keresztrefeszítés töredékeivel, amelyek a Santa Giustina apátsági refektóriumának hátulsó falán nem sokkal Puppi tanulmányának közzététele előtt kerültek elő a mész alól (32-34,36-37,40. kép). Ezeknek a töredékeknek egy részét Michelangelo Muraro publikálta,

6 összefüggésbe hozva őket - mint majd látni fogjuk, helyesen -10 dukát kifizetésével 1489. december 3-án Maestro Anzolo festő részére, hogy "a refektóriumban megfesse a Keresztrefeszítést, és minden mást, amit az atyák kívánnak."

7 E töredékek - amelyeket egyébként, kivéve a hatásos középső részt a Krisztus lábainál sorakozó épületekkel, sehol nem reprodukáltak jelentőségükhöz méltón

8 - és a Puppitól összeállított, majd Lucco által

9 kibővített 6 Muraro, M., in Pitture murali nel Veneto e teenica deli'affresco, Vcnczia I960, 92-93. 7 Padova, Archivio di Stalo, Santa Giustina, fasc. 490 (Libro di Fabbrica I), c.2; Muraro, i.h. 1489. október 3-kcnt közölte a dátumát. Ezzel szemben vö. Sartori, A., Rcgcsto di S. Giustina, in La Basilica di Santa Giustina. Arte e Storia, Castelfranco Veneto 1970, 434; uő., Documenti per la storia dell'arte a Padova, ed. a cura di Fillarini, C, Viccnza 1976, 242: "Kelt az Úr 1489-ik esztendejében, december 3-án. Az alábbiakban rögzítjük, hogy Anzollo festőmester miként egyezett meg az apát úrral, Zacharia perjel atyával és Bcssarion cclláriussal. Anzollo mester kötelezi magát, hogy a refektóriumban megfesti a Keresztrefeszítést, és minden mást, amit az atyák kívánnak. Minthogy a hideg idő veszélyes a munkákra nézve, feltételül szabjuk, hogy a fagy miatt vagy más hasonló okból keletkezett kárt Anzollo mesternek saját költségén kell helyrehoznia, és az azúrkék kivételével neki kell gondoskodnia a festékekről. Munkájáért 10 aranydukát illeti meg. Én, Matlco úr írtam ezt, a fcntncvczctt Anzollo mester egyetértésével 1489. december 3-án a Santa Justina intézői lakásában. Én, Anzollo egyetértek a fentiekben leírtakkal." K A legjobb minőségű, dc nem teljes (hiányzik róluk a jó lator) reprodukciókat közölte: Ivanoff, N., Sculture c Pitture dal Quattrocento al Scttcccnto, in La Basilica, i.m. (7.j.) 196, 30-31.k. Az ötvenes évek elején végzett feltárás után az egész falról is jelent meg reprodukció (ncg. Fond. G. Cini 13227): Dc Nicolö Salmazo, A., Il pittore padovano Angclo Zotto, Padova e la sua provincia 22 (1976) 24-29, l.k. Az üresen maradt falrészck bevakolását követően, 1955 novemberében készített felvétel a Soprintendcnza ai Bcni Ambicntali c Architcttonici del Veneto orientale birtokában van (ncg. 13280). ,J Lucco, M., Esercizi c divagazioni sul "Dopo Mantegna", Paragone 28 (1977) 110-130, különösen 117 (Padova, Musco Antoniano, Ferences vértanú szent, a Santo noviciátusának kerengőjében leválasztott freskó; a szerzőnek a mesterkéz azonosságára vonatkozó fenntartásai 1984-ben megszűnnek) és 118 (Faenza, Pinacotcca Civica, Mária gyermekével); uő., II Quattrocento, in Le pitture del Santo di Padova, a cura di Scmcnzato, C, Viccnza 1984, 119-143, különösen 133 (Padova, Basilica del Santo, korábban a refektóriumban, jelenleg a laikus testvérek teológiai tantermében, A három ferencesrend alapítása, freskó). Igen közel áll a csoporthoz cgy tudtommal eddig publikálatlan lunetta a sebeit mutató Krisztussal Mária és János evangélista között a frankfurti Städclsches Kunstinstitutban (foto Marburg 84274). Luciano Bcllosi szíves közlése szerint a budapesti töredék, a Scuola dci Santi Marco e Sebastiano freskói, és a faenzai Madonna festőjének tulajdonítható a római Musco di Palazzo Vcnezia cgy triptichonja is, amely a trónoló Madonnát ábrázolja Vértanú Szent Péterrel, Szent Jeromossal (nem Bonaventurával!), Padovai Szent Antallal és Alexandriai Szent Katalinnal. A triptichonon az 1480-as évszám és cgy szignatúra látható, amelyet általában úgy olvasnak, hogy /FRANCISCUS BEN/AGLIO VERONE/N/SIS /P/INXIT. Santangclo kétségbevonta a szignatúra hitelességét és a művet Jacopo da Montagnanának attribuálta: Santangclo, A., Museo di Palazzo Venezia. Catalogo I. Dipinti, Roma é.n. (1948), 41-42 (egyetért vele Colctti, L., Pittura veneta del Quattrocento, Novara 1953, LIV, LXXXII, 64.]*.). A felirat második fele azonban a nemrégiben elvégzett restauráláskor eredetinek bizonyult (vö. Marinclli, S., Verona, in La pittura nel Veneto. II Quattrocento, Milano 1990, 632, 649, 18.j.) Biztosan hiteles a "veronc/n/sis" szó, az évszám mellett pedig ott lehetett a hónap és a nap megjelölése is (nincs ugyanakkor a képen a "Benaglio" név, amelynek amúgy is "Bcnalius"-nak kellene lennie, ahogyan a veronai San Bcrnardino-tcmplom, a washingtoni National Gallery és a rochcsteri Memorial Art Gallery szignált képcin olvasható). Hogy ez a mű Benaglio utolsó alkotópcriódusából származnék, stíluskritikailag több mint kérdéses. Másrészről az sem igazán nyilvánvaló számomra, hogy miért kellene a budapesti töredékkel együvé tartozó csoporthoz sorolnunk: másfajta, szárazabb fcstésmódot figyelhetünk meg rajta, merev a ruha redőzése, sematikusak a kezek, Szent Katalin vértanúságának eszköze, a kerék hibásan rövidül stb. Luciano Bcllosi szerint a "veronc/n/sis" szó előtt igazán tisztán csak annyi vehető ki, hogy "lu", amiben