Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Joachim és Szent Anna találkozása az Aranykapunál: egy 15. századi freskótöredékről

templomban, vagy Anna szolgálók kíséretében jelenik meg, mint Ugolino di Prête Dario freskóján az orvietói dómban. Giovannino de Grassi miniatúráján egy korábbi esemény is helyet kapott: az angyal hírt ad Annának gyermeke születéséről

8 A jelenetek mindegyikén feltűnik a háttérben a jeruzsálemi kapu mögött a város egy részlete. A Menyország Kapuja (janua caeli) Mária számára már fogantatásának pillanatától nyitva volt, így Krisztus megváltása egyben Mária bűntől való mentességét is eredményezte. Azonban a nyitott kapu motívum nem kizárólag a Mennyország nyitott kapujára utalhat. A középkori gondolkodás Máriát gyakran hasonlította építészeti elemekhez. Ezek a szimbolikus jelzők a keleti és a nyugati hagyományokban is a Mária születéséről szóló homíliákban gyökereznek: "Mária egy város, melynek díszítettek a kapui."

9 Hasonló jelző szerepel abban a Mária-himnuszban, melyet ma a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén énekel az egyház: "Ave, maris Stella, Dei mater alma at que semper virgo, felix caeli porta." "Tengernek csillaga, Isten édesanyja üdvözlégy, mindig szűz menny boldog kapuja."

1 (Ford. Babits Mihály) A múzeum nemrég restaurált Aranykapu jelenetére jellemző hangsúlyos szimmetria, a figurák és a kompozíció arányai, Joachim és Anna egymást lágyan megérintő karjainak sajátos motívuma feltűnik egy antifonarium kivágott lapján is, mely a 15. század első feléből származik, Lombardiából (19. kép)." Annak ellenére, hogy az iniciálé Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja, a kompozíció, a kép jobb hátterében elhelyezett kapu motívuma, a figurák lágyan meghajló mozdulata, az egymást megérintő karok elhelyezése Szent Anna és Joachim találkozását idézik fel. A budapesti kompozíció szimmetriája azért jelentős, mert a 14. század végi, 15. század elejei itáliai Aranykapu jeleneteken a leggyakrabban Joachim és Anna a kompozíció jobb vagy bal oldalán szerepelnek és a kép nagyrészét más szereplők vagy tájábrázolás tölti ki. A redők eltérő kezelése kizárja az azonos mester vagy tanítvány lehetőségét, a freskón és a miniatúrán található hasonló kompozicionális elemek inkább közös előképekről vagy szoros földrajzi közelségről árulkodnak. Az Oxfordban őrzött miniatúra mesterének nevét nem ismerjük, azonban Otto Pacht és J.J.G. Alexander meghatározása szerint az iniciálé a "Maestro delle Vitae Impèratorum" hatását mutatja.

12 A "Maestro delle Vitae Impèratorum" műveinek körét a legátfogóbban Alison Stones határozta meg.

13 Stones megállapítása szerint a 8 Jean Galcas Visconti hóráskönyvc, Milano, Bihl. Visconti di Modronc f. 22v. (; Garncrius, Limoges püspöke, Mignc, PL, CCV. 760. 10 A szöveget Paulus Diaconusnak tulajdonítják, a longobárd királyfinak, aki szerzetes lett Monte Cassinón. Sövcges, D., Fejezetek a lelkiség történetéből, Pannonhalma 1993, 86-87. 11 Bodleian Library, University of Oxford, MS. Douce d. 13. fol. 26r. Ezúton szeretnem megköszönni a Bodleian Library-nek a miniatúráról küldött fényképet, és a reprodukálás! engedélyt. 12 Pacht, O. - Alexander, J.J.G., Illuminated Manuscripts in the Bodleian Library Oxford 2. vol. Italian School, Oxford 1970, 74; Pietro Tocsca nevezte cl a miniátort cgy 1431-ben Filippo Maria Visconti számára készített kódex (Paris B.N. it. 131.) alapján. Tocsca, P., La Cotlezione di Vinco Hoepli, Milano 1910, 110. 13 Stones, A., An Italian Miniature in the Gambicr-Parry Collection, The Burlington Magazine 111 (1969) 7-11. Stones meghatározásait vitatja Tocsca, I., In marginc al "Maestro delle Vitae Impèratorum" című rövid recenziójában. Paragone 237 (1969) 73-75.