Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Pogány-Balás Edit emlékezete

IN MEMÓRIÁM POGÁNY-BALÁS EDIT (1918-1994) 1994 elején elhunyt Pogány-Balás Edit, a Grafikai Osztály nyugalmazott tudományos főmunkatársa, ki pályájának mintegy 35 évét töltötte a múzeum falai között. A budapesti egyetem Bölcsésztudományi Karán művészettörténetet, régészetet és kelet-európai történelmet tanult. Pályáját 1943-ban az Országgyűlési Könyvtár munkatársaként kezdte, majd a háború után a Fővárosi Népművelési Központban folytatta. 1950-től a Fővárosi Képtárban dolgozott, ahol többek között Markó Károly és Mednyánszky László műveiből rendezett kiállítást. 1953-ban, amikor a Károlyi-palotában őrzött fővárosi gyűjtemény beolvadt a Szépművészeti Múzeumba, Pogány-Balás Edit munkahelye is az akkoriban még a külföldi és hazai művészet alkotásait egyaránt őrző intézmény lett. 1957-ben, az újkori magyar művészet különválásakor rövid időre az újonnan alapított Magyar Nemzeti Galériába került. 1958-ban azonban immár véglegesen a Szépművészeti Múzeumban vállalt állást. Itt dolgozott nyugállományba vonulásáig, 1983-ig. Első nagyobb lélegzetű munkája az 1954-ben megjelent Markó Károly monográfia, amelyben egykorú kritikák és más dokumentumok segítségével vázolta fel az önálló magyar piktúra egyik reformkori megteremtőjének küzdelmes pályáját. A hatvanas években folyóiratunk hasábjain néhány 19. századi mester - David Cox, Charles Hoguet, Giacinto Gigante, Gonsalvo Carelli, Bartolomeo Pinelli Szépművészeti Múzeumban őrzött vízfestményét publikálta. Tudományos munkásságának legtennékenyebb korszakát a hetvenes évek képviselik. Ekkor a Szépművészeti Múzeum Közleményeiben, a Művészettörténeti Értesítőben és az Acta Históriáé Artiumban sorra jelentette meg tanulmányait az ókori szobrászat hatásáról a reneszánszban. Úgy látta, hogy a szakirodalom jóval nagyobb figyelmet szentel az antik domborműplasztika továbbélő motívumkincsének, mint a kerek plasztika hatásának. Ezért vizsgálatának tárgyává a reneszánsz mesterek számára könnyen hozzáférhető római alkotások (pl. a Folyamisten-szobrok és a kolosszális bronz Constantinus-fej a Capitoliumon, a Tövishúzó, a Camillus, a Doidalszasz-féle Kuporgó Aphrodité, a Belvedere-Torzó) előképként, mintaként való felhasználását tette meg. Kutatásainak középpontjában a Constantinus termájából származó, Piazza del Quirinálén álló, egyesek által Dioszkuroknak tartott szoborcsoport állott. Véleménye szerint ez a mű, mely maga is császárkori másolat egy elveszett klasszikus görög eredeti után, főként a padovai Andrea Mantegna metszeteinek közvetítésével hatott Leonardóra, Michelengelóra, Raffaellóra, Dürerre sőt, a magyarországi táblaképfestészet kiemelkedő képviselőjére, M.S. Mesterre is. Pogány-Balás Edit kiterjedt motívumkutatásának fő eredményeit 1973-ban kandidátusi disszertációban foglalta össze, amely 1980-ban The Influence of Rome's Antique Monumental Sculptures on the Great Masters of the Renaissance címen Budapesten, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. Néhány későbbi