Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Pogány-Balás Edit emlékezete

tanulmányában azonban túllépte az említett disszertációban megszabott, a Laokoón-csoport megtalálása által kijelölt 1506-os időhatárt, hogy azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak Marcantonio Raimondi metszetei egyes antik motívumok századunkig ívelő átörökítésében. Pogány-Balás Edit ikonográfiái érdeklődése mutatkozik meg, amikor a firenzei Psalterium Corvina egyik miniatúráján Miksa császár portréját azonosította, vagy M.S. Mester oltárképének János apostolában Corvin János rejtett képmását fedezte fel. Máskor a filológus szerepét vállalta: Küküllei János krónikájának egyik művészettörténeti szempontból is jelentős passzusát ugyanis Andreas Ungarns krónikájából eredeztette. Csendes visszavonultságban töltött utolsó éveiben Leonardo és az antik művészet kapcsolatáról készült összefoglaló munkát írni, de ennek a befejezésére már nem maradt ideje. Emberként szomorúnak és magányosnak ismertük meg, kinek a kutatómunka jelentette a biztos menedéket. Emlékét megőrizzük. T. V.