Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

A Szépművészeti Múzeum 1993-ban

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1993-BAN Az év legkiemelkedőbb eseményeként az épület öt felújított termében december 10-én, Cifka Brigitta osztályvezető rendezésében megnyílt a 19. századi gyűjtemény új állandó kiállítása. Mind a szerzeményezés, mind a restaurálások terén sok szép sikert könyvelhet el a múzeum, amely most első ízben adott otthont az International Center of Fine Arts konferenciájának (október 14-16.). Gerszi Terézt, a Grafikai Osztály nyugalmazott vezetőjét tagjává választotta a Belga Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia, s ezáltal egy évtizedek óta a Szépművészeti Múzeumhoz kötődő kutatói, muzeológusi és tudomány-szervezői életpálya kapott igen magas szintű nemzetközi elismerést. A kellő pénzügyi fedezet hiánya miatt a rekonstrukció a tervezettnél csak jóval lassúbb ütemben folytatódhatott. A legsúlyosabb helyzet a Régi Képtár állandó kiállításának világítás nélkül maradt olasz-németalföldi szárnyában alakult ki, a könyvtár pedig helyszűke miatt egyre nehezebben tudja ellátni raktározási és olvasószolgálati feladatait. Gyűjtemények Az Antik Osztály 40 új tételt jegyezhetett be leltárában (89. kép). Alapítványi támogatással többek közt egy jelentős későantik mészkőreliefet vásárolt meg, a Nemzeti Múzeumtól átvett tárgyak között pedig bizánci ékszerek is szerepelnek. A Régi Képtár törzsanyagát alkotó Esterházy-gyűjteménynek abból a részéből, amely még az 187l-es állami vásárlást megelőzően tulajdonost cserélt, máig kerülnek elő darabok. A múzeum müncheni műkereskedőtől vásárolta meg Charles-Francois de La Traverse Esterházy megrendelésre készült kitűnő kvalitású festményét, A víz allegóriáját, amelynek párdarabja, Alevegőallegóriája G.F. Doyen alkotása, már 1960 óta tulajdonunkban van. Szintén az Esterházy-gyűjteményből származik az a Ceres istennőt ábrázoló kép, amelyet Czére Andrea Johann Carl Loth műveként határozott meg (Művészettörténeti Értesítő 43, 1994, 41-44.). Pietro da Cortona egyik követőjének sokalakos, mozgalmas kompozíciója (90. kép) - A kereszténység diadala - római barokk anyagunkat gyarapítja, míg a Bethsabe a fürdőben témájú festmény a toszkánai későmanierizmus állandó kiállításra méltó alkotása. Egy többrészes 16. századi oltár meglévőkét táblájához (Szent Péter és Szent Pál) egy harmadikat (Szent Katalin) aukción szereztünk meg. Az oltár Nyerges Éva megállapítása szerint a Dél-Itáliában működő Andrea Sabatini köréhez köthető. Willem Key és Jacob de Backer egy-egy képe, valamint egy Kálvária jelenet Jeruzsálem képzeletbeli látképével németalföldi gyűjteményünket gazdagítja.