Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Verrocchio műhelyében

berlini márványreliefet, noha érem alapján készítették, talán Cosimo halála után faragták ki.) Az említett élesszögű, csak az egyik arcfelet mutató beállítás nem fordul előa budapesti Mária arcával egyébként a melankolikus típusban egyező, és ugyanúgy átlátszó fejkendőt viselő - Verrocchiótól, vagy műhelyétől származtatott - korai Madonna festményeken; mint a berlini „Mária a Gyermekkel"

42 és az azonos tárgyú frankfurti táblán.

43 Megtalálható viszont ez a beállítás Botticellinek az „Erények" festése éveiből (1469 körül) való, Verrocchióhoz stílusában legközelebb álló fiatalkori munkáján, az ún. Chigi Madonnán,

44 az évtizednek talán az egyetlen olyan firenzei festményén, amelyen a szokatlan élesszögű fejbcállítás ismétlődik. így a budapesti oltárkép keletkezéséhez két kisegítő időpontot nyerünk: az 1465 utáni és az 1469 körüli éveket. A San Domenico al Maglio oltárkép id. Szent Jakabjának bal lábával előrelépő mozdulatáról a szakirodalom megállapította,

45 hogy ezt a párizsi Musée Jacquemart-André, Boskovits Miklóstól legújabban Francesco apjának, Giovanni di Domenico di Botticininek tulajdonított,

46 147l-es évszámmal ellátott festményén jobb oldalt megjelenő Szent Péter lépő-mozdulatáról másolta. Id. Szent Jakab ikonográfiái vizsgálatánál szembetűnik, hogy a vörösszőke, ifjú megjelenésű apostol alakja eltér a legendákban haragra kész, érett férfikorúnak ábrázolt tanítványtól. Ami fejtípusát illeti, a szentpétervári Ermitázs eleddig mesterkézhez nem kötött, terrakottából mintázott Krisztusfeje a legközelebbi párhuzam (50-51. kép).

47 E fej előzménye szolgálhatott modellként a festményhez is, és a pétervári terrakotta szoborfejhez is, - s ez nem lehetett más, mint az Or San Michèle számára 1467-68-ban megrendelt „Krisztus és Hitetlen Tamás" kettősének Krisztusát előkészítő modello, mely a műhelyben bizonyára még sokáig „kéznél lévő" férfifej volt. Érdekes módon egy ilyen típusú Krisztus-fej modellójának használatáról a Verrocchio műhelyben csak Androszov ír - éppen az Ermitázs-fej attribuciós problémáihoz kapcsolódva. Noha külön fejezetben tárgyalja könyvében „Verrocchio műhelyének" munkamegosztását,

48 és nemcsak ő, hanem Passavant, Seymour és legutóbb Negri Arnoldi is 42 Staatliche Museen Gemäldegalerie; Passavant 1959, i.m. (3.j.) 207, Domenico Ghirlandaiónak tulajdonítja; Oberhuber, i.h. (4.j.) 70, 11. kép, szerintem helyesen Verrocchióra gondol. 43 Städelsches Kunstinstitut. Verzeichnis der Gemälde. Frankfurt am Main 1966, 126: Verrocchio; Oberhuber, i.h. (4.j.) 74 és legújabban Keks, R., Madonna und Kind. Das häusliche Andachtsbild in Florenz, des 15. Jahrhunderts. Berlin 1988, 90.kép, Verrocchio műveként. A frankfurti, berlini és londoni idézett „Madonna a Gyermekkel" táblaképek problematikájához hozzátartozik a Passavant monográfia attribúciójától eltérő vélemény is: Zeri, F., Il Maestro dell'Annunciazione Gardner, Bolletino d'Arte 38 (1953), újraközölve: Giorno per Giorno della Pittura, Torino 1992, 125-143. Zeri elkülöníti a táblákat Verrocchio oeuvre-jétői, és a bostoni Isabella Stuart Museum „Gardner Annunciáció Mesterének" attribuálja azokat. Javasolta e mester azonosítását Piermatteo d'Ameliával, és e név alatt vette fel a bostoni táblát Filippo Todini is a katalógusában. Vö. Todini, F., La pittura umbra dal Duecento al Primo Cinquecento, Milano 1989, I, 1062.sz., II, 460. kép. 44 Boskovits, M., Botticelli, Budapest 1963, 3, 10-11. kép; Lightbown, R., Sandra Botticelli, London 1978, Vol.I, 29-30, 11. kép, Vol.II, 9, 23-24. 45 Oberhuber, Lh. (4.j.) 66. 46 Boskovits, M., Una scheda e qualche suggerimento per un Catalogo dei Dipinti ai Tatti, Antiquitá Viva 14 (1975) 2.sz., 17-19. 47 Western European Sculpture from Soviet Museums. 15th and 16th Centuries, Leningrad 1988, 10, 9.SZ. (Florence, late 15th century); Androszov, Sz., Three Terracotta Busts by the Verrocchio Circle, CooCnqeuun Foc. 3pMumaxa 45 (1980) 5. 48 ArutpocoB, C, Audpeu BeppoKKbo, MocKBa 1984.