Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Beszámoló Andrea del Verrocchio: Trónoló Mária gyermekével, öt szenttel és két angyallal című oltárképének restaurálásáról

BESZÁMOLÓ ANDREA DEL VERROCCHIO: "TRÓNOLÓ MÁRIA GYERMEKÉVEL, ÖT SZENTTEL ÉS KÉT ANGYALLAL" CÍMŰ OLTÁRKÉPÉNEK RESTAURÁLÁSÁRÓL A Verrocchio műhelyéből származó táblakép egykor a firenzei, domonkosrendi apácák San Domenico al Maglio kolostortemplomának főoltárát díszítette (24. kép). A 18. század végén már nincs a templom terében, hanem magánkézen, a továbbiakban hosszú vándor-utat tesz. 1870-ben, a tábla hátoldalán lévő felirat szerint, vételi felajánlásként a Louvre-ban, 1896-ban, megszerzése időpontjában már egy londoni műkereskedőnél található, akitói Pulszky Ferenc közreműködésével jut az Országos Képtár tulajdonába, majd a Szépművészeti Múzeumba.

1 Hányattatását sajnos nem vészelte át nyomtalanul, mint annyi más, hozzá hasonló sorsú, nagyméretű fatábla-kép. A korábbi javításokat időrendben meghatározni nem tudjuk, csupán a múlt századi beavatkozást lehet behatárolni. Múzeumunkban korábban csak kisebb, állagmegóvó beavatkozásokra került sor, holott a mű igen rossz állapotban volt. 1982-ben a múzeum vezetősége végre úgy határozott, hogy az olasz gyűjtemény kiemelkedőjelentőségűdarabját beható vizsgálatnak, konzerválásnak és értékfeltáró restaurálásnak veti alá. E munka 1982. október 5-én vette kezdetét. A mű helyreállítását szakmai gyakorlatom egyik legnagyobb jelentőségű, legnehezebb feladatának tekintem. A nehézséget elsősorban a nagyméretű (168,5 x 177,5 cm), nagy súlyú, vetemedésre, kiszámíthatatlan mozgásra hajlamos tábla stabilizálásának megoldása és kivitelezése jelentette, annál is inkább, mivel a feladatnak ez a része a művészi érték megmaradása érdekében elsőrendűjelentőségű. Amunka minden fázisát sajátkezúleg kellett végeznem, a tervezéstől az asztalosipari kivitelezésig. A restaurálás teljes befejezésére csak hosszú évek múltán, 1991. júliusában került sor. Az előzetes vizsgálat A vizsgálat megállapításait nagyvonalakban a következő pontok vázolják: 1. A 30-35 mm vastagságú, függőleges szálirányú nyárfa-táblát, különböző szélességűdeszkák együttese alkotja (25. kép). A legkeskenyebb 15 cm, a legszélesebb 33 cm. Vetemedésük magassága a középvonalon 5-6 mm. A tábla felső és alsó szélei eredetiek, a függőleges szélek csonkítottak, de nem nagy mértékben. Tekintettel a festetlen szegélyek nagyjából egyenlő szélességére, a képalap lényegében eredeti nagyságában maradt fenn. Vetemedése nem töretlen ívben, hanem deszkánként külön-külön alakult ki, ezért oldal1 Pigler, A., A Régi Képtár katalógusa, Budapest 1954, 611-612.