Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kora- és középső császárkori terra sigillaták

reliefmezőn végigfutó árkádos díszítés (15. kép). Janu Il-t H. Bernhard a késői (III a) csoportba sorolta,

81 K. Bittner mégis a korai csoportok egyikéhez kötötte, és működését Januarius I mesterrel hozta összefüggésbe. Ez azt jelentené, hogy ezt az árut a 148 és 153/160 közötti időszakra kellene keltezni,

82 vagyis a markomann-szarmata háborúk előtti időszakra. Ezt a korrelativ vizsgálatok egyikéből adódó időrendi besorolást mégsem fogadhatjuk el, minthogy Janu II áruja sohasem kerül előa 166-180 közt lezajlott háborúval kapcsolatba hozható égésrétegekben sem Pannóniában, sem a többi dunai tartományban,

83 így a későbbi csoporttal való kapcsolatát tartjuk valószínűnek. Bernhard III a csoportjának működése nem sokkal 233, tehát az clsó' alemann betörések előtt kezdődhetett

84 és feltehetően még 233 után is folytatódott, mivel - mint azt Th. Fischer Regensburg esetében kimutatta - a 3. század 40-es évéig nem volt érzékelhető a kereskedelmet gátló nyugtalanság, a szállítások tehát még folyamatosak lehettek.

85 Janu II áruja igen gyakori Pannóniában, edényei ismeretesek Aquincumból, Gorsiumból, Salláról, Poetovióból és Carnuntumból.

86 A rheinzaberni díszítetlen típusok közül kitűnik jó minőségével egy Drag.38 Lud Sd típusú galléros peremű tálka (16. kép). Tipikusan 2. századi forma, amelynek előzménye Claudius koráig nyúlik vissza (Hofheim 12), ennek ellenére a Domitianus-Traianus kori Wiesbaden anyagában nem található meg.

87 Kifejlett változatai már a II. század közepére, méginkább második felére tehetők, de gyártásuk a III. században is folytatódott.

88 Gyakoriak az Antoninus-kori Newsteadben (az ott található áru zömmel lezouxi) és Rheinzabernben.

89 A későbbi változatoknál a peremrész általában hiányzik, az Antoninus-kori típusoknál azonban még megtalálható. AII. századi tálakra a magas perem és a lefelé hajló gallér jellemző; a miénkhez hasonló ferdén lehajló gallér inkább a II. század végére, esetleg a III. század elejére utal.

90 A Lud Tb forma tipikusan rheinzaberni, noha már Lezoux-ban és a kelet-galliai műhelyekben is megjelenik (17. kép).

91 Változatait az Antoninus-kori Newstead II-ből és a Pudding Pan Rock sziklánál 170 táján elsüllyedt hajó rakományából egyaránt ismerjük. Niederbieberben főként a korai periódusban, azaz 190-et követően tűnik fel. A Szépmű81 Bernhard, op.cit. 86; korábban ugyanígy keltezte Simon, H.G., Fbaus Schwaben 18 (1967) 1972. 82 Bittner-Huld-Zetsche, op.cit. 237. 240, 245-246, 259; korábban Ruprechtsberger, E.-M., JbMusLinz 119 (1974) 28. «3 Gabler, D., BVbl 52 (1987) 78 sk. 84 Abszolút időrendjéhez 1. Nuber, H.-U., Mit. des Vereins der Pfalz 67 (1967) 145-147; Simon, H.G., Saalburg Jb 25 (1968) 22 skk. 85 Fischer, Th., BVbl 46 (1981) 74. 86 Janu II áruinak pannóniai elterjedéséhez Id. Gabler, D., Alba Regia 13 (1972) 1974, 19, Nr. 120-124; uo., ActaArchHung 28 (1976) 12, Nr.76; uő., ArchÉrt 113 (1986) 41, 6.k.36; Mikl-Curk, op.cit. IX.t.20; Grünewald, M., Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Carnuntum. (Grabungen 1968-1974). RLÖ 29, Wien 1979, 5.t.l; Bánki, Zs., Alba Regia 19(1982) 10.t. 194; Gabler, D.-Ottományi, K., Studia Comitatensia 17 (1985) 196, 200. 87 Oswald-Pryce, 212. 88 Oelmann, F., Die Keramik des Kastells Niederbieber (Materialien zur röm.-germ. Keramik. 1) 1914, 30. 89 Oswald-Pryce, LXXII.t.3; Ruprechtsberger, op.cit. 40.t.4. 90 Lud.Sd, Si; Pferdehirt, B., Die Keramik des Kastells Holzhausen (Limesforschungen 16), Berlin 1976. 56. 91 Oswald-Pryce, LIX.t.2.