Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kaposy Veronika emlékezete

KAPOSY VERONIKA EMLÉKEZETE (1923-1993) Hosszú szenvedés után 1993 augusztusában hunyt el Kaposy Veronika, a Grafikai Osztály legidősebb munkatársa, akinek távozása nagy veszteséget és fájó hiányérzetet jelent munkatársai és kollégái számára. Ameddig erejéből tellett, rendszeresen bejárt a múzeumba és a francia metszetek feldolgozását végezte. Napjait a múzeumi munka és a családi élet teljesen betöltötte. Példaértékű volt a mindenkori fiatal muzeológusok számára, hogy a múzeumi munka minden ágát, fázisát nagy kedvvel, hozzáértéssel és lelkiismeretességgel végezte. Széles körű érdeklődése és ismeretei szintén buzdítóan hatottak a fiatalokra, akikkel mindig megtalálta a megfelelő hangot és témát. A francia művészeten kívül, amely fő kutatási területe volt, a német, holland, olasz és angol művészetben is nagy jártasságra tett szert. A széles körű anyagismeret megszerzésében a kíváncsiság hajtotta, amelyet aktív tevékenysége utolsó pillanatáig frissen megőrzött. Nem akadt olyan műtárgy, kutatási eredmény, elkészült dolgozat, amely ne érdekelte volna, és amiről ne alkotott volna határozott egyéni véleményt. A budapesti egyetemen Gerevich Tibor tanítványaként érdeklődése eleinte a románkori művészet felé fordult, annak is főként ikonográfiái problémái vonzották. Közvetlenül az egyetem elvégzése után a Szépművészeti Múzeumba került, így szükségképpen megváltozott a kutatási területe, de az első években még néhány publikációja a korábbi tárgykörhöz kapcsolódott. A témaváltást a Jacob de Wit rajzairól szóló cikke jelzi a múzeum Bulletinjében (1953). Az 1960-as években a múzeum grafikai anyagának szisztematikus feldolgozásával párhuzamosan rendezte meg a 19-20. századi francia grafikának, Frans Masereel grafikai lapjainak és a 18. századi angol mezzotintoknak szentelt kiállításokat. Már az 1960-as évek második felében elkezdte a francia rajzok kutatását, aminek első jelentős eredménye Daumier rajzművészetéről írt tanulmánya (1968) az Acta Históriáé Artiumban. Ebben a nemzetközi kutatók figyelmét is felkeltő, módszertanilag példás publikációban a múzeum két híres rajzából kiindulva rendkívül találóan jellemezte a művész két fő alkotó korszakát. Mivel a rajzkutatáshoz elengedhetetlen a festészet alapos ismerete, Kaposy Veronika időnként kép-meghatározásaival is gazdagította a múzeum anyagát, így Jean Pierre Norbiin (1970), Francois Verdier (1980) és Reynaud Levieux műveiről (1982) szóló tanulmányaiban. 1971-ben a Dürer évforduló alkalmából idehaza rendezett nagysikerű grafikai kiállítást, és részt vett a drezdai Deutsche Kunst der Dürer-Zeit kiállításának a tudományos előkészítésében a Szépművészeti Múzeumból kölcsönzött rajzok feldolgozásával. A Paolo Farinati rajzairól (1971) és néhány 18. századi olasz mester lapjairól (1980) írt cikkei az