Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Rodcsenko és Sztyepanova konstruktivista rajzai a Szépművészeti Múzeumban
moszkvai kiállításon 8 is csak „figuratív" műveket állított ki, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a geometrizáló stílussal diametrálisan ellentétes, minden szögletes kötöttségtől mentes, tökéletesen szabad ecsetkezelésű műveket is alkotott. Ezek közé tartozik a Szépművészeti Múzeum Kompozíció című rajza is (50. kép). Ez a mű első pillantásra meglep szokatlan nagyvonalúságával. Úgy tűnik, mintha a művész egyetlen mozdulattal, egyetlen gesztussal hívta volna életre: a koncentrikus köröket fölülről lefelé haladva alakította ki, végül az egészet mintegy lezárta egy odavetett hurokkal és kiegészítette a hurkot átszelő sötétebb sávokkal, amelyek a magasságba törő formával szemben a föld felé húzó nehézkességet fejezik ki. Ha ennek a különös műalkotásnak a helyét Sztyepanova œuvre-jében s azon túl a korabeli orosz művészetben meg akarjuk határozni, akkor nem a festményekből kiindulva kell megközelítenünk, hanem egészen más oldalról. Sztyepanova rajza mintha nem is annyira a festést, hanem az írás gesztusát, automatizmusát — és esztétikai hatását — idézné. A művész számára a kézírással való önkifejezés ugyanolyan fontossá válik, mint elődei, az orosz futuristák számára. Az írás, és azon túlmenően a könyvalkotás műfajában Olga Rozanova festő és férje, Alexej Krucsonih költő pecsételt vagy kézírással írt, litografikusan sokszorosított, saját kiadású könyvei jelentették a fordulópontot, még közvetlenül az első világháborút megelőző időkben : 1913-ban, 1914-ben. 9 A sokszorosított könyvet mint abszolút, megbonthatatlan egységet a futuristák felrobbantották; a manufakturálisan előállított könyvek egyes példányai hangsúlyozottan eltértek egymástól : más és más papírra litografálva, más és más illusztrációkat tartalmaztak, tehát szinte minden egyes darab egyedi példánynak volt szánva. A művész nemcsak az előállítástól függetlenül megtervezte, hanem manuálisan létre is hozta a könyvet, s a benne szereplő rajz is sokszor egyedi műalkotás volt. Mikor Sztyepanova 1918-ban könyveket és könyvillusztrációkat kezdett készíteni, a futurista robbanáson már túlesett az orosz művésztársadalom. Sztyepanova is túllépett rajta: vizuális költészetében az egyes hangokat (betűket), illetve szavakat önálló karakterrel ruházta fel. 10 A különböző irányokban, szabadon elhelyezkedő szótöredékek között elnagyolt, színes sávok, keresztek, körök és a rá oly jellemző rácsszerkezetek tűnnek fel, látszólagos rendetlenségben, egymással rivalizálva. Az ecsettel megrajzolt szavak ugyanolyan vizuális, esztétikai fontossággal bírnak, mint a tőlük alig elkülönülő ábrák. A módszerek nem mindig azonosak: a Gaust chaba (1918) részben collage-okat, részint viszont újságpapírra tintával rajzolt nagybetűs, laza, rendetlen sorokat tartalmaz. A Rtny khomle (1918, 51. kép), a Zigra ar és a Globolkim (1918) teljes szabadságot enged festői fantáziájának és a kötetlen ecsetkezelésnek: a minden irányba szétfutó sávok ugyanazt az egyetlen mozdulattal, egyetlen gesztussal létrehozott festői frisseséget árasztják, mint a Szépművészeti Múzeum Kompozíciója. Éppen ezért feltételezésünk szerint ez a rajz a vizuális költészeti kompozíciók sorába tartozik, annak ellenére, hogy írott szöveg nem szerepel rajta. 8 5 x 5 = 25, Moszkva, Club V.S.P. Tverszkaja, 1921. szeptember. Újrakiadás: Milner, J., The exhibition 5 x 5 = 25, its background and significance, Budapest 1992. <J Például Krucsonih Robbanás című kötete (1913, 1914 2 ); vö. P. Compton, S., The world backwards. Russian futurist books 1912-1916, London 1978. 10 Kowtun, E. F., Varvara Sztyepanova's Anti-Book, in From Surface to Space, Galerie Gmurzynska, Köln 1974, 57-76.
