Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Rodcsenko és Sztyepanova konstruktivista rajzai a Szépművészeti Múzeumban
A fent említett kompozíciók formailag nagyjából két csoportba sorolhatók: az egyikbe tartozó művek a rácsszerkezetek és szövegtöredékek kombinációjára épülnek, míg a másik csoportbeliek inkább a kör- és korongformák és a hozzájuk kapcsolódó mondatelemek sajátos együttesére. A budapesti Kompozíció az utóbbi csoporthoz áll közel. Ha összehasonlítjuk a Globolkim kötet (52. kép), tehát a vizuális költészet kötet címlaptervével 1918-ból, 11 akkor nyilvánvaló a rokonság: a címlap ugyancsak körkörös szerkezetű, de sokkal inkább megkomponált, mint a Szépművészeti Múzeum rajza ; tömöttebb, zsúfoltabb, hiányzik belőle az egy lendületből való könnyed vonalvezetés spontaneitása. Sztyepanova számára maga a vizuális költészet ugyanolyan fontos volt, mint annak friss, adekvát művészi megjelenítése. Saját szavaival: „Én a nem objektív költészet, a hang és a betű új mozgalmát összekapcsolom a festői érzékeléssel, ami új, élő, hogy a vizuális impressziót beleszőjem a költemény hangjába." 12 Ez a meghatározás programmá, jelszóvá vált az 1919-es moszkvai 10. Állami Kiállításon. Itt Sztyepanova művei nemcsak szerepeltek, de az értő közönségre nagy hatást is gyakoroltak. A költészet Sztyepanova számára akkor is az újfajta vizuális jelrendszer forrása maradt, ha a verseket nem ő írta: 1919-ben Krucsonih Gly-Gly kötetéhez készített különböző stílusban illusztrációkat; ezek között vannak egészen nagyvonalú, szinte csak odavetett tusrajzok 13 , amelyek felfogásukban a Szépművészeti Múzeum Kompozícióiához állnak közel. Ennek az egész könyvillusztrációs, sőt plakáttervező tevékenységnek mintegy csúcspontját jelenti az 1921-es 5 X 5 = 25 kiállítás, amelyen négy más művésszel (Alekszandr Vesznin, Liubov Popova, Alekszandr Rodcsenko, Alekszandra Exter) együtt Sztyepanova is részt vett. Ezen a kiállításon Rodcsenko egy három monokróm festményből álló sorozatot mutatott be, s egyben vizuális formát adott a konstruktivista művészek által már akkor elfogadott álláspontnak, hogy a táblakép meghalt — a festészet korszaka véget ért. A katalógusban Sztyepanova leszögezte, hogy a konstrukció korszaka következik, és az egyedi, múzeumba való műalkotások kora lejárt. 14 Ő maga viszont — a többi művésztől eltérően — kizárólag figuratív műveket állított ki. A meghirdetett elvhez mind Sztyepanova, mind Rodcsenko sokáig hű maradt, az utóbbi csak 1935-ben tért ismét vissza a festészethez, tökéletesen más körülmények között és tökéletesen más stílusban. A számos ellentmondáshoz, ami ebben a korszakban és ezen a kiállításon is jelentkezett, még hozzájárul, hogy Sztyepanova ugyan marionettszerű figuráival szerepelt a kiállításon, de katalógustervei és plakátjai ezektől tökéletesen eltérő, szabad ecsetkezelésű, expresszív hatású művek. A tervek között szerepel a „R.F.S.R. A jövő a mi egyetlen célunk" feliratú plakátterv, amelynek szöveg-kép kombinációja egyezik a vizuális költészet lapjaival, s körkörös, egyetlen vonalból kialakított kompozíciója 11 Sztyepanova: Globolkim, címlapterv a vizuális (grafikai) költemények címlapjához, 1918; akvarell; 220 x 175 mm. 12 Lavrentiev, A., From Painting to Design, Russian Constructivist Art of the Twenties, Galerie Gmurzynska, Köln 1981, 74. 13 Sztyepanova: Illusztrációk A. Krucsonih G/y-G/y-éhez, 1919; tus, papír; 174 x117 mm. 14 Compton, S., Sowjetische Buchkunst 1922-1932, in Kat. Ausst. Die Grosse Utopie. Die Russische Avantgarde 1915-1932, Schirn Kunsthalle, Frankfurt 1992, 208-219.
