Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Valentin Lefebre a velencei és a római művészet vonzáskörében
angyalával (25. kép), világossá válik a drapéria és testformák hasonlósága, a rajzmodor azonossága. De összehasonlíthatjuk a rajzot egy másik edinburghi lappal is, a Hágár és Izmael a pusztában c. rajz angyalával, hogy meggyőződjünk a formaképzés és a technikai kivitelezés egyezéséről (23. kép). 54 Az Izmaelt ölében tartó Hágár-alak még Francesco Ruschi formavilágát idézi, de az angyal lebegő ruhájának dekoratív játéka és mozgalmassága már inkább a római barokk művészet hatásának érvényesülését jelzi. A keretmező és az alaknak a keretet átlépő megrajzolása arra vall, hogy a művész plasztikát utánzó illuzionisztikus faldekoráció részeként tervezte a rajzot, feltehetően valamely templomba. Ugyancsak építészeti elemeket tartalmazó dekorációba illik egy további rajz a firenzei Uffizi gyűjteményében (26. kép); próféta- és szibilla-alakjával, könyvekből és homokórából komponált csendéletével feltehetően allegorikus festmény vagy freskóciklus része. A gyűjteményben eddig Anton Domenico Gabbiani neve alatt szerepelt, 55 nem kétséges azonban, hogy ez a lap is Lefèbre rajzművészetének jellegzetes példája. Erre vall a Veronesét és Ruschit ötvöző tipológia és formavilág, s a csíkokba rendeződő, dús drapéria dekoratív játékossága. Végül egy összefüggő rajzcsoporttal érdemes részletesebben foglalkozni, amely Lefèbre kevéssé ismert freskófestői munkásságához és római orientációjához nyújt újabb adalékot. Ez a csoport lehetővé teszi, hogy megismerjük egy Vergilius Aeneiséi illusztráló palotadekorációjának két kompozícióját. Az egyik azt a mozzanatot ábrázolja, amikor Aeneas a Juno támasztotta viharban a tengeren hánykolódik, de Neptun a segítségére sietve lecsendesíti a hullámokat és visszaparancsolja a szeleket barlangjukba (28-30. kép). 56 A másik kompozíció témája az Aeneas és katonái ételét elrabló és beszennyező Harpyia-raj támadása (31. kép). 57 A trójai monda és Róma Aeneashoz fűződő eredetlegendája nem ritka téma vezető politikai és társadalmi szerepet betöltő olasz családok palotadekorációin. Ezek egyike az a freskódekoráció, amelyre, mint képi forrásra, Lefèbre is támaszkodott: Pietro da Cortona freskóciklusa a római Piazza Navonán lévő Palazzo Pamphilyben. A X. Ince pápa által rendelt, 58 1654-re elkészült dekorációt a kortársak prózában és versben egyaránt dicsérték, népszerűségét a róla készült metszetsorozatok, Carlo Cesio (1626-1686, 27. kép) 5 ' J és Gerard Audran (1640-1703) 60 művei is jelzik. A barokk dekorációkban legtöbbször nem az epikus vagy drámai cselekmény ábrázolása a cél, hanem az eredetlegendához a korareneszánsz óta hozzátapadt szimbolikus jelentésrétegek hangsúlyozása. A tengert lecsendesítő Neptun igen alkalmas volt a szenvedélyeket léhűtő, érdekeket egyeztető bölcs uralkodó jelképes megjeleni51 Andrews, K., Catalogue of Italian Drawings. National Gallery of Scotland, Cambridge 1968, 667. k. (ltsz. : D 2899); Ruggeri, i. in. 1988, 40. kat. sz. 55 Ltsz.: 17258 F. Toll, barna tinta, barna lavírozás, 171 x 234 mm. 56 Aeneis I, 125-143. 57 Aeneis III, 224-228. 58 Preimesberger, R., Pontifex Romanus per Aeneam Praesignatus. Die Galleria Pamphilj und ihre Fresken, Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte 16 (1976) 223-304. 59 Galéria dipinta nel Palazzo del Principe Panfilio da Pietro Berrettini da Cortona intagliata da Carlo Cesio, 1. The Illustrated Bartsch 47 (21/1), Italian Masters of the Seventeenth Century, ed. Bellini, P., New York 1983, 65-79. sz. 60 Galéria dipinta nel Palazzo del Principe Panfilio . . . Gérard Audran rézkarcsorozata, 1. Le Blanc, M. Ch., Manuel de L'Amateur d'estampes, Paris 1854-1888, I, 209-224. sz.
