Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Valentin Lefebre a velencei és a római művészet vonzáskörében

VALENTIN LEFÈBRE A VELENCEI ÉS A RÓMAI MŰVÉSZET VONZÁSKÖRÉBEN A Lefebre-ről szóló néhány tanulmány többnyire már a címében is hangsúlyozza, hogy Veronese klasszicizáló követőjeként tartja számon a művészettörténet.

1 Ez érthető az Opera Selectiora . . . című

2 53 lapos metszetsorozatának számos Veronesefestményt reprodukáló lapja és a forrásokban említett, ma már csak részben ismert Veronese másolatai és Veronese ihlette festményei alapján.

3 Nem került azonban még sor arra, hogy részletesebben megvizsgálják e kapcsolat mibenlétét, sem pedig Lefèbre festői és rajzművészetének egyéb eredőit. Pedig figyelmet érdemel az a sommásan klasszicizmusba oltott venetizmusként emlegetett érdekes ellentmondás, ami a művész stílusát jellemzi, a Veronese és Tiziano iránti csodálat összekapcsolása a római és a francia klasszicizmusból merített jegyekkel. Még kevésbé kísérelték meg jellemezni rajzművészetét, melynek nincs affinitása a világos formaadással szemben a festői tónushatást preferáló velencei rajzoló hagyományhoz. A korábbi általános megállapítás, mely Charles Lebrunnel állítja művészetét párhuzamba,

4 inkább csak klasszicista meghatározottságára világít rá. Ruggerinek igaza van, amikor azt írja, hogy közelebb áll Sebastian Bourdonhoz, Laurent de La Hyre-hez és Nicolas Poussinhoz, mint Lebrunhöz.

5 Ugyanő stíluskapcsolatot lát Van Dyckkal és a Rubens-követők körével, valamint Francesco Ruschival, Lefèbre már Arslan által feltételezett mesterével, különösen annak 1661-ben bekövetkezett haláláig.

6 Ez utóbbit több, újabban felfedezett műve is megerősíti. Összefüggésbe hozták tevékenységét Giovanni Coli és Filippo Gherardi művészetével is, akik egy ideig hozzá hasonlóan a velencei S. Giorgio konventben dolgoztak, és a feltételezések szerint a római Pietro da Cortona művészetét közvetítették számára." 1 Ruggeri, U., Valentin Lefèbre interprète di Paolo Veronese. Interpretazioni Veneziane, in Studi di storia deWarte in onore di Michelangelo Muraro, a cura di Rosand, D., Venezia 1984, 419 ; uő., Per la fortuna di Paolo Veronese nella pittura veneziana del Seicento. Nuovi dipinti di Valentin Lefèvre, in Nuovi studi su Paolo Veronese, a cura di Gemin, M., Venezia 1990, 139. Pallucchini a velencei Seicento festésztről szóló összefoglaló tanulmányában Lefèbre-t a neoveroneziánus irányzatról szóló fejezetben tárgyalja, Giovanni Colival, Filippo Gherardival, Giovanni Antonio Fumianival és másokkal együtt: Pallucchini, R., La pittura veneziana del Seicento, Milano 1981, 297. 2 Opera Selectiora quae Titianus Vecellius Cadubrensis et Paulus Caliari Veronensis inventaverunt, ac pinxerunt, quae que Valentinas le Febre Bruxellensis delineavit et sculpsit, Venezia 168 2

2

. 3 Zanetti, A. M., Della pittura veneziana, Venezia 1771, 517 : «Avea egli fatti gli istudi suoi in gran parte sulle opère di Paolo Veronese ; sieche moite bellissime copie fatte da lui si veggono ; e negli originali suoi trovansi sempre le tracce di quella maniera. » ; Lanzi, L., Storia pittorica deir

Italia, dal Risorgimento délie belle arti fin presso al fine del XVIII. secolo 3, Milano 1823, 240 : « Dipinse poco e sempre sulle tracce del Veronese, di cui fu un de' copisti e imitatori più felici

...» 1 Pallucchini, i. m. 297 ; Donzelli, C.-Pilo, G. M., / pittori del Seicento veneto, Firenze 1967, 225. 5 Ruggeri, U., Drawings by Valentin Lefèbre, Master Drawings 26 (1988) 336. 6 Ruggeri, i. m. (1. j.) 1984, 419-420. 7 Ruggeri, /. m. (5. j.) 1988, 336.