Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Az angol alabástrom-szobrászat emlékei
kereszttel. Két oldalán, kissé magasabban, az Atya és a Fiú hasonló trónuson ülő, Mária felé forduló alakja jelenik meg. Az Atya koronát visel, a Fiú fején a korona helyén jelenleg durva gipsz kiegészítés van. Az Atya ruházata tunika és köpeny, a Fiún csak köpeny van, amelynek szétnyíló része fedetlenül hagyja a mellét. Az Atya bal kezében glóbuszt tart, jobb kezével koronát helyez Mária fejére. A két fej között a Szentlélek felhőből kibukkanó, galamb alakú ábrázolása. A relief a Mária öt örömét bemutató oltárok jelenetsorának utolsó és leggyakoribb darabja. 33 E jelenet korabeli megnevezése „gaude celo collocata". Az ábrázolás a 20. zsoltár egyik során („. . . posuisti in capite ejus coronam de lapide pretioso") alapul. A korábbi, csak Jézust és Máriát mutató ikonográfiái típus a 15. században bővült ki az Atyaisten ábrázolásával. A két típus az alabástrom-szobrászatban továbbra is párhuzamosan jelen volt. 34 A domborművet olyan emlékekkel állíthatjuk egy sorba, mint a torontói 35 , az aacheni 36 , az avilési 37 , az 1925-ben a Victoria and Albert Museumba jutott darab, 38 vagy az egykori kölni Seligmann-gyűjtemény reliefje. 39 Valamennyiük közös vonása, hogy a Szentlélek galamb alakjában, a keret felső pereménél, fejjel lefelé jelenik meg, csőre a Mária fejére helyezett, a hármas isteni ajándékot jelképező 40 tiara keresztjét érinti, Mária széttárt kézzel imádkozik. Mindezeknek az összehasonlításra felhasznált részleteknek egyike sem kormeghatározó értékű. A reliefek készítési idejéről csak annyit mondhatunk, hogy a Prior által felállított csoportok közül a 3. és 4. vehető számításba. A datálás pontosítása csak akkor volna lehetséges, ha valamelyikük egész oltár részeként maradt volna meg. Az analógiaként felsorolt darabok készítési idejét általában a 15. század közepére, második felére helyezik. 41 Ekkor készülhetett a mi Mária koronázása táblánk is, amely eredeti összefüggéséből kiszakítva, festésétől megfosztva és erősen megsérült állapotban is jól szemlélteti az alabástrom-faragás virágkorának átlagos színvonalát. Gyűjteményünk harmadik vizsgált darabja egy Keresztelő Szent János fej. A hosszúkás, lefelé keskenyedő fej a halott Szent János arcát mutatja (17-18. kép). 42 33 Ltsz. : 5435, mérete 25,5 x 39,5 cm, bal felső és jobb alsó sarka gipsz kiegészítés. Felületéről több helyen kisebb darabok pattantak le. Festésnek csak apró nyomai maradtak: Mária köpenye kék volt, a tunikája a nyaknál aranyozott, Mária feje fölött a háttér vörös, az alsó részen kék. A trónusok vízszintes pálcái aranyozottak. Balogh, J., Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Bildenden Künste in Budapest I, Budapest 1975, Kat. 263, Abb. 314. 34 A korábbi típusra példa a Kettlebaston-i töredék, Pitman, C. F., Speculations on fourteenth-century English alabaster work, The Connoisseur 155 (1964) 86, vagy a Rhode Island-i múzeum domborműve, Gothic Sculpture in America I, ed. Dorothy Gillerman, New YorkLondon 1989, 364. 35 Heinrich, T. A., Art Treasures in the Royal Ontario Museum, Toronto 1963, 111. 36 Grimme, E. G., Suermondt-Ludwig-Museum Aachen. Europäische Bildwerke vom Mittelalter zum Barock, Köln 1977, Kat. 267. 37 Alcolea, S., Archivio Espanol de Arte 44 (1971) 5. t. 38 Victoria and Albert Museum. Review of the Principal Acquisitions during the Year 1925, London 1927, 3. t. 39 The Connoisseur 85 (1930) XXXII. 40 Pitman, /'. m. (1. j.) 225. 41 Stone, L., Sculpture in Britain. The Middle Ages, Harmondsworth 1955, 181. 42 Ltsz.: 84.16, méretei: 14 cm hosszú és 7,8 cm széles. A jobb szemöldöknél látható kisebb sérüléstől eltekintve teljesen ép. A Szent János tálakról kimerítően ír, de angol alabástromemlékekkel nem foglalkozik: Arndt, H.-Kroos, R., Zur Ikonographie der Johannesschlüssel, Aachener Kunstblätter 38 (1969) 243 skk.
