Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Adalékok a tarquiniai „Senza graffito "-műhely történetéhez

kerámia tanúsága alapján közvetlenül az alapítás éveire mennek vissza.

36 A 6. század anyagában meglepően sok figurális díszítésű etruszko-korinthosi váza töredékei kerültek elő; hét közülük tálnak, tizenöt kylixnek, egy pedig gömbaryhallosnak a része volt. Lehet, hogy néhány töredék azonos vázához tartozik, de mindenképpen mint egy húsz váza maradványairól van szó. A figurális díszítésnek nem mindegyik töredéken maradt meg értékelhető része, a tálak közül azonban legalább három (a fenti jegyzékben a 26, 26bis és 26ter számú) biztosan a Senza graffito-festő műve, és a megmaradt peremrész jellegzetes, a vulcii tálakétól megkülönböztethető profilja alapján valószínű, hogy a többi is az ő műhelyében készült. Az etruszko-korinthosi kerámia jelenléte Marseille-ban a korábbi leletek alapján nem meglepő,

37 és, elfogadva a Farkasfej-festő tarquiniai lokalizálását,

38 nem jelent abszolút újdonságot Tarquiniából származó váza megjelenése sem, az új marseille-i leletekkel kapcsolatban azonban két kérdés mégis teljesen, vagy legalább részben új választ igényel. Az egyik a Senza graffito-műhely vázáinak az etruriáinál lényegesen nagyobb tengerentúli népszerűségéé. Az utóbbi évek ásatásai hiteles leletekkel bizonyították, hogy Tarquinia települését szinte elöntötték az új műhely produktumai (a fenti jegyzék 19bis—19quinquies, 38bis, 38ter, 72bis, 80bis és 90ter számú darabjai csak a jelenleg értékelhető részét teszik ki az alighanem jóval nagyobb mennyiségű anyagnak). Ez azonban nem jelent többet, mint azt, hogy a műhely megfelelt rendeltetésének, a helyi igények kielégítésének (a többi tarquiniai műhely ismert produkciója összesítve is elenyészően kevés a Senza graffito-műhelyéhez képest). Messzebbre, a fentebb felvetett első kérdés megoldása felé mutat viszont az, hogy Graviscában, Tarquinia kikötőjében eddig összesen három etruszko-korinthosi váza maradványait találták a túlnyomórészt görög import-áruból álló kerámia-anyagban,

39 és valamennyi a Senza graffito-festő kezeműve (a fenti jegyzékben a 19sexies-octies sz.). Graviscát 600 körül alapították, és néhány évvel később az emporion görög kereskedőinek közössége olyan mértékben berendezkedett itt, hogy 580 körül emelt első szentélyük Gravisca fő vallási központja lett.

40 A beáramló keleti görög, korinthosi és attikai 36 L. egyelőre Gallia Informations, Préhistoire et Histoire 1987-1988, 246-247 és Gantes, L.-F.—

Moliner, M., in Marseille. Itinéraire d'une Mémoire, kat. Marseille 1990, 11-18 és 67-69. Ehelyütt is hálás köszönetet mondok Mme M. Morel-Deledalle-nak és L.-F. Gantés-nak, akik az anyag tanulmányozását számomra lehetővé tették, és készséges támogatásukkal segítették. 37 A dél-galliai leletek jelenleg legteljesebb összefoglalása B. Bouloumié, RivStLig 44 (1978, megj. 1983) 51-61 és L'épave étrusque d'Antibes et le commerce en Mediterráné occidental au VI

e s. av. J.-C, Marburg 1982, 26-36. 38 Martelli, i. /;. (33. j.) érveivel szemben csak három pontra szeretnék röviden utalni: 1. vázái egy harmadának tarquiniai lelőhelyével egyetlen vulcii lelet sem áll szemben; 2. a festő stílusa a nagyszámú anyaguk alapján elég jól ismert egykorú vulcii műhelyek egyikével sem mutat kapcsolatot; 3. feltűnő viszont a vázafestészetben egyedülálló bekarcolt belső rajzainak megjelenése a tarquiniai ún. ,,sír-lépcsők" némelyikének reliefjein (elsősorban Bruni, S., / lasironi a scala, Materiali del Mus. Arch. Naz. di Tarquinia IX, Roma 1986, 16. t. 11. sz. és Bruni utalása a kapcsolatra uott, 44). A kérdés részletes tárgyalására Ceramica etrusco-corinzia figurata c. munkám II. kötetében szeretnék visszatérni. 39 Torelli, M., PP 26 (1971) 51. Ezúton köszönöm meg Mario Torelli baráti szívességét, amellyel a töredékek tanulmányozását lehetővé tette számomra. 40 A M. Torelli vezetésével 1969-ben elkezdett ásatások első két évéről: NSc 1971, 195-288. Az 1977-ig folyt további munkákról, a még közlésre váró anyag áttekintésével, Torelli, M., mEAA, Suppl. 1970, Roma 1973, 360-362, továbbá Uő., PP 26 (1971) 44-67; StEtr 41 (1973) 542-543 és uott 45 (1977) 447-448; PP 32 (1977) 398-458 és 37 (1982) 304-326. Rövid összefoglalás: Pandolfini, M., in Dizionario (31. j.) 128-129.